Megdöbbentő, hogy egy látszólag jelentéktelen cselekedet vagy esemény miként képes egész életeket megváltoztatni.
Sose bízz az olyan szerencsében, ami a vállalkozás elején jelentkezik. (…) Az csak a sors trükkje, hogy rászedjen.
A sorsunkat nem az határozza meg, mi történik velünk, hanem az, miként reagálunk ezekre a történésekre.
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
Az élet furcsa, zegzugos útjai sohasem oda vezetnek, ahová eleinte hisszük. Az ember még csak nem is sejtheti a végzetét.
A gondviselés kinyitja a második ajtót, amikor az első becsukódik.
Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják.
Egyetlen helyes gondolat megfordíthatja a sorsot.
Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, s a jövő előre nem látható.
Mindenkinek megvan a saját helye, és aki szerencsés, az meg is találja.
Néha a rossz dolgok is jól sülnek el.
A sors nem más, mint egy ajtó, de rajtad áll, hogy belépsz-e rajta vagy visszafordulsz.
Néha az a legjobb, ha hagyjuk a dolgokat történni.
Mi határozzuk meg a sorsunkat, a döntéseinkkel és a cselekedeteinkkel.
Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.
Legyünk hálásak minden napért, mert úgysem tudjuk, mit hoz a holnap!
Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.
A Sors mindig győz. Vagy legalábbis úgy tartják. Mert akármi történik is, utólag mindig azt mondják: a Sors akarta, hogy így legyen.
Minden ember önmagát meghatározó, önmagát kialakító lény, aki saját karakterét, szellemi arculatát, egyszóval sorsát maga teremti meg.
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.
Én halni indulok, ti élni: de hogy kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent.
Vajon a Sorstól azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit kapunk, arra válunk érdemessé?
Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.
Minél szilárdabban próbálsz elkerülni valamit, annál kevésbé fog sikerülni.
A meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk.
Sose harcolj a sorsod ellen, mert azt veszítheted el, aki neked a legdrágább.
Lehetsz akármilyen nagy harcos, a vakszerencse dönti el, ki éli túl a háborút, és ki pusztul bele.
Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.
Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.
Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.
Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.
A legnagyobbak szenvedélye a kockázat és a veszély keresése, s hogy magával a halállal kockázzanak.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Akármilyen zűrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is.
Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, de célja is van!
Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van – nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.
Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni (…), akkor a balsorsot is el kell viselnünk.
Ha két rokonlélek egymásra találva feltárja belsejét, sorsuk el van döntve.
A szenvedéseiért senki sem érdemel tiszteletet. (…) Ha valaki direkt szenvedni akar, az hülye, ha pedig muszáj neki, abban nincs semmi érdem.
A sors csodálatos kártyakeverő.
Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.
Nevetségesen ironikusnak tűnt, hogy a kirakós játék darabjai épp akkor álljanak össze tökéletes képpé, amikor mindjárt megsemmisül.
Bármilyen szituációban is vagyunk, azért vagyunk ott, mert abból valamit tanulnunk kell. Hiszen azért sodródtunk oda!
Az ember (…) nem mindig lehet ott, ahová tartozik.