A szelid tyuk hamar meglippen.
Fübe, fába adta isten az orvosságot.
Rosz tanitó mutatja meg, mit kelljen kerülni.
Utána vetni a kötelet. (Nem gondolni vele.)
Holnapról hódára halaszt.
Mi nem lehet, kezdete sincs.
Lovat ad alá. (Elősegíti.)
Ha pénzed nincs, vargatorba mehetsz.
Aki siet, nem sokat gondolkozik.
A mint fohászkodol, ugy üdvezülsz.
A fát gyümölcséről, embert erkölcséről könnyü megismerni.
Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.
Félre bajusz, majd csók ér.
Zsákban macskát árul.
Kicsi legényt kicsi pallos illet.
Tar gyermeknek megnő a haja.
Örül mint kinek a háza ég, maga meg benne szorult.
Szent heverd el napja.
Kártyájába nézett. (Terveibe bepillantott.)
Főzi a taplót. (Sürgeti.)
Nagyja után apraja is elkel.
Pénteki öröm, vasárnapi üröm.
Mihez pörke szokott, Örzsi el nem hagyja.
Szebb a szép, ha magát nem ismeri.
Észt nem árulnak a vásárban.
Ott hagyta, mint szent Pál az oláhokat.
Gyakorta fordul, mint a péntek, szombat.
Ki üdején reá szánja magát, csak eltüri a nyomoruságot.
Fürge mint a fürj.
Csóri csukának nincs mája.
Sötétben minden tehén fekete.
Házasság rabság; özvegység: mentség; szüzeség: nemesség.
Ki a dolgot érteni nem akarja, visszamagyarázza.
Ki aprónkint költ, tovább beéri vagyonával.
Eb a bibor közt is konczot keres.
Szomszéd asszony tyukjának nagyobb a tojása.
Hazug ül az asztalfőre.
Ha isten akarja, veled leszen karja.
Ki szolgáját gedélgeti, fejére neveli.
Szomoru nótára válik még az ének.
Sok polyva közt egy szem buza: sok beszédnek sok az alja.
Közönséges nyavalyát könnyebb eltürni.
Öröm nyomain jár a szomoruság.
Alázatos sziv is emelkedik magasan.
Nehezen jó a gyermek, ha szülei roszak.
Könnyen pöki markát, ha tolják szekere farkát.
Nem gyüjthet annyit a fösvény, hogy korhely fia el ne tékozolja.
Asszonyból, roszból, iborkából mindig jobb a kisebb.
Szalmát a szamárnak, nem szalonnát.
Józan a mit gondol, részeg arról csahol.