Szál faért erdőt el nem hagyok.
Jobb a tisztességes kár piszkos nyereségnél.
Nem jó az igazat hangosan hegedülni.
Nem felejti kigyó farka vágását.
Tehetsége fölött senki sem köteles.
Nem oda csap, a hova néz, mint a kancsal mészáros.
Ha roszul üt ki, mindegyik azt mondja: nem ugy kellett volna.
Minden bornak végén a furkója.
Szomoruság is hasznos, ha nem tartós.
Ki minő virágot szakit, olyat szagol.
Köhents egyet, talán torkodra jő.
Az én szekerczémnek is van foka.
Sok igéret sem gazdagit egy keveset.
Kardot köszörül, békességet kér.
Gazdag özvegyasszony mindig harmincz esztendős.
Ne szánd a papolót: egy miatyánkot sem mond hiába.
Kecskét szakállárul, szamarat füléről.
Ugyan hosszan kihagyta kendőjét. (Tetszelgő, begyes nő.)
Levest sem tud főzni, mégis udvari szakács.
Jákób szava, Ézsau keze.
Fél mint zsidó a kereszttől.
Egy szomoru, két bus, három halálkép.
Édesek néha a képzelődések is.
Milyen az asszony olyan az eczet.
Nem lehet minden sarut egy kaptára ütni.
Bolondság a szántásvetés, élet csak a szatyorkötés.
Nem kell minden szálkából gerendát csinálni.
Szó, a mi szó, de a való is való.
Viz ellen uszni.
Nem vagyunk egy kenyeren.
Ha a jövendőt tudnók, kevesebbet hibáznánk.
Jutalom dicsérettel jár.
Eltalálni a csiklóját.
Neki esik mint bolond borju az anyjának.
Ne tátsd atyafira szád.
Az asszony két oszlopot tart a háznál.
Számtalan, mint a por.
Kinek kinek az ő péterkéje fáj.
Hosszu haj, rövid ész.
Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána.
Nem kell egyszerre egy ökröt elkölteni.
Egyet köp, másnak mondja: tapossa el.
Kicsin a koczka, de nagyot fordul.
Roszul fog ott főni lencséje.
Tisztaság és csinos viselet második egészség.
Torban dalolni, lakziban sirni.
Nem gyorsaké csak a futás.
Az ifju meghalhat, az öregnek meg kell halni.
Az alkonyodó nap fáradtak pártfogója.
Gyermek az esze, tök a feje.