Drága étel urnak való.
Rostával méri a vizet.
Szegény ember étele helyett is aluszik.
A mezőnek is van szeme.
Egyik befogja, másik ki a lovat.
Tél után tavasz lesz, felhős után földerül.
Mindennél erősb, ki magát megbirja.
Idővel, dérrel a kökény is megérik.
Bus mint a koledátlan kántor.
Eben mult pásztorság, falu végin csontot rág.
Tovább van még komé, a nagy oltár.
Jó bor, szép feleség, csendes lelkismeret, drága dolgok.
Előre iszik a medve bőrire.
Elmult a szomjuság, nem barát a kut.
Ha tudná a disznó, mire hizlalják, megdöglenék bujában.
Más tollával dicsekszik.
Én fehéret kérdek, te feketét mondasz.
Egy szeg miatt sántul meg a ló.
Szépért, jóért messze kell fáradni.
Fél mint koldus a garastól.
Kitetszik a szeg a zsákbul.
Meglásd, kitől mit kérsz.
Tele tölti zsákját, meg nem köti száját.
Ne vesd meg barátod kis fogyatkozásért.
Terem a bolond, ha nem vetik is.
Mindennek megvan az ideje.
Máskor galagonyán is kapna, most turkál benne.
Szomorunak nehéz vig arczot mutatni.
Jobb kicsiny asztalhoz ülni csendességgel, mint nagyhoz boszuval.
Más a kitoló fánk, más a kitoló kása.
Sebesen megy, mintha levelet vinne.
Mesztelen csonton veszekednek.
Részegesnek a bor édes anyja teje.
Nem adnak egy tele polczot nyolcz üresért.
Róka is dicséri maga farkát.
Az oláhnak tenni, magyarnak igérni.
Kicsiny tüzet kevés viz olt.
Győzedelmes a pénz.
Ki valamit elveszt, ott keresse, hol történt a veszendék.
Igaz megbánás eltörli a bünt.
Macskának fia is örömest egerész.
Rázza tehén a harangot: eső lesz.
Sok rétü pogácsa istennek áldása.
Ki reménységgel él, ispotályban hal meg.
Sovány, mint a guzs.
Sok kevélyt, bolondot csinál a gazdagság.
Káposztából a szalonnát kifelejti.
Elül, hátul semmi sincs.
Jó helyre tette gatyáját.
Királyi korona száll néha nád hajlékba.