Ebül kezdi, komondorul végzi.
Mely juh a bárányt szereti, a kost sem gyülöli.
Jobb a járt ut járatlannál, és a való valótlannál.
Elküldte, mint Pajzos a papot.
El nem éri a husvéti bárányt.
Nem mind diák, a kinek tintás az ujja.
Sir mint a sebes eső.
Ne fesd falra az ördögöt: megjelen.
Letette a garast. (Ő következik, pl. szólani.)
Hasra esett. (Azaz nem sükerült példa, hasonlat.)
A nyavalya párosan jár.
Ládd, ládd! nem is porzik utána.
Lónak fia is csak ló.
A jámbort járomba fogják.
Tarka barka, mint a szarka farka.
Egyik csinál erszényt, másik lemetszi azt.
Félre áll a kontya.
Ha szegény vagy, kevély légy.
Éhség a farkast is kihajtja cserjéből.
Mely követ sokszor hengergetnek, nem mohoszik az meg.
Drága konyha a patika.
Egynek nyeresége másnak vesztesége.
Szükség megvesztett szüzesség.
Magasról nagyobbat esik az ember.
Megy belé, mint Szigyiribe a lágy kenyér.
Fül próbálja meg a szót.
Mennél kurtább, annál kutyább.
Viszket a tenyere.
Fösvénynek a mie van sincs.
Jobb észre vigyázni, mint lábra.
Nem nyul a kutya, ha mindjárt vörhönyeges szine van is.
Hol sok a törvény, szaporodik a bün.
Nincs a szükségnek szabott törvénye.
Dölt gabona nem szerez szükséget.
Maradék pecsenye borslében más étek.
Addig lépj a vizbe, mig kövét látod.
Hamis keresmény kincse nem száll harmad örökösre.
Másutt is esznek fehér cipót.
Eb a lelke faszekere, ugyan helyén van az esze.
Sok ökör terhet mozdit.
Az ebnek ha aranya volna is, hájat váltana rajta.
Még rosz anya is jámbor magzatot szeret.
Vékony, mint a krakai czérna.
Furcsaság néha többet végez a csontos erőnél.
Akad hunczut. (Ha sajnálkoznak: ki lesz már p. a biró? igy felelnek: akad hunczut.)
Nyerget ütik, hogy a ló érezze.
Beadni a kulcsot. (Megbukni.)
Teste lelke a sodrófája.
Sokat láss, keveset szólj, de többet szenvedj.
Ember teszen fogadást, eb a ki megállja.