Bejelentkezés szükséges.
Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál.
Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi dolog, hanem minőségi, és ennél fogva mérhetetlen.
Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Nem az a lényeg, hogy mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod, mert az üzenet ott van mindenütt.
A siker csak akkor meghatározó számodra, ha vesztes vagy.
Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.
Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van.
A szexet az élet megszokott, természetes dolgának kell elfogadnunk – éppúgy, akár az alvást, az éhséget vagy bármi mást.
A béke azokra talál rá, akik rálépnek a szeretet útjára, akik a szeretet zarándokútját járják, nem pedig azokra, akik a hatalom és a pozíció útján próbálnak előrehaladni.
A tudatlanság hitetlenné teheti az embert, a tudás soha.
Hogyan is lehetnél boldog egy másik személlyel, ha még egyedül se vagy az?
Két boldogtalan ember nem teheti boldoggá egymást – egyszerűen csak megduplázzák boldogtalanságukat.
Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
A nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. (…) Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben.
A létezés nem hisz a másolatokban; a létezés lényege az eredetiség, ezért mindig eredeti, egyéni lényeket teremt.
A szépség a természet ajándéka: osszátok hát meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra, hogy általa uralkodjatok a másik ember felett.
Az igazi férfi mindig kész feltárni másik lénye lényegét, mert nem fél megmutatni önmagát.
A féltékenység nem jó dolog, az elfojtott, elrejtett féltékenység azonban sokkal veszélyesebb, mint a nyíltan felvállalt.
Ne aggódj amiatt, vajon örökké együtt lesztek-e vagy sem – semmi se tart örökké.
A szerelem csodálatos dolog, és mindannyiótoknak el kellene sajátítania a szerelem művészetét – éppúgy, ahogy az élet művészetét is.
El kell fogadnunk a halált, és a halál elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
Az elme nem más, mint az összegyűjtött múlt, az emlékezet. A szív a jövő; a szív mindig remél, mindig valahol a jövőben jár. A fej a múltra gondol; a szív a jövőről álmodik.
Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség – az már nehéz feladat.
A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.
A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmespárnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól megértik egymást.
A könny végtelenül fontos nyelvezet. Vannak olyan pillanatok, amikor a szavak nem tudnak beszélni, csak a könnyek.
Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egóval járó boldogtalanságot is.
Az igazság olyan tisztán ragyog, hogy ha egyszer megérted, átalakítja az egész életed. Amint meghallod, megérted.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
Mindened megvan a boldogsághoz, mégsem vagy boldog, mert a boldogság nem a birtoklás eredménye, nem a javaid függvénye. A boldogság a bensőd kiáradása, saját energiáid ébredése. Lelked ébredése.
Az igazság az, hogy a pokol nem valahol máshol van, és a mennyország sem. A pokol is itt van, és a mennyország is. A pokol és a menny a te hozzáállásodat jelenti az élethez.
A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett.
Az igazi vallás nem tanít istenimádatra. Az igazi vallás arra tanít, hogy felfedezd magadban a halhatatlant, hogy felfedezd magadban az istenit.
Soha ne helyettesítsd a tudást hittel, mert ha hiszel, akkor soha nem fogsz tudni. Ha pedig tudsz valamit, egyszerűen értelmetlen hinni benne. Ha valamiben hiszel, az annak a jele, hogy nem tudod.
A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.
Ez a valóság: az emberek olyan halott szeretethez ragaszkodnak, amely valaha élő volt.
Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.
A megvilágosodás egy olyan állapot, ahol minden ellentmondás eltűnik. Az ember egyszerűen csak felfogja az életet úgy, ahogy van. Nem gyárt hozzá elméleteket, nem hasonlít, és nem ítélkezik.
A valóban erényes ember szabadságban él – nem kötik parancsolatok, nem kötik szentírások; nem követ senkit saját benső fényén kívül. A szíve szerint él – ő egy lázadó.
Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.
Ha mindig többet akarsz, akkor elmulasztod azt, ami már eleve a tiéd.
A magány sosem szül szerelmet – csak szükséget.
Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon – te pedig a legelemibb igazságként fogod fel.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.
Valójában az emberiség csak azon a napon születik meg igazán, amikor az egyént a lázadásában tisztelik.
Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.