A legrégibb emberi kérdés: a miért. Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.
A végkifejlet igazolja a cselekményt.
Az orvosság beteggé, a matematika szomorúvá, a teológia bűnössé teszi az embert.
Félelmetes, milyen ereje van néha egy szónak. Sorsokat sodor és életeket dönt. Egyetlen szó, amit nem kellett volna kimondani.
Nem kell feltétlenül fölmászni a hegyre, hogy megállapítsuk, milyen magas.
A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség.
A név olyan, mint egy lobogó.
A lehető legegyszerűbben közelítsünk meg mindent, de annál semmivel sem egyszerűbben.
A helyes és a szükséges néha ellentmondásba kerül.
Akinek van miért élnie, szinte minden hogyant ki tud bírni.
Előfordul, hogy amire vágysz, ott van az orrod előtt. Csak ki kell nyitnod a szemed, hogy észrevedd.
Aki nem mutogatja magát – ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik – sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.
A bölcsesség az a léleknek, ami az egészség a testnek.
A bölcsesség útja az, hogy nem félünk hibázni.
Közismert dolog, hogy semmi nem tudja leginkább elrontani a kedvünket, mint az, ha nem egyenként nézünk szembe a gondjainkkal, hanem valamilyen okból összegezni próbáljuk őket.
Hogyha túlságosan előretekintünk a jövőbe, akkor könnyen orra bukhatunk abban, ami a lábunk előtt hever.
Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég és végül úr a házban.
Még soha senki nem sértődött meg azért, hogy kérdeztek tőle valamit. Szebbet nem is tehetsz senkivel, mint hogy hagyod, hogy segítsen neked.
A szent nem létezik a profán nélkül.
Amíg valaki nem tud külön békét kötni a testével, annak a lelki békéje is reménytelen. S fordítva is így van.
Akivel találkoztál, az újra megjelenik, akit elengedtél, az visszatér. Ne tékozold el a kegyelmet, amit kaptál.
A bitón minden ember testvér.
Legyen merszed mindent megfigyelni, ami körülötted van, félelem és képletek nélkül, és akkor hamarosan látni fogsz.
Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja, a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne. A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt.
Igaz, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de tudod, a megelégedettség fiatalít.
Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: „Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?” És a mester azt felelte: „Abból, hogy élsz.”
Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot… Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.
Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.
Az ember nem fordulhat nyugodt szívvel a jövő felé anélkül, hogy megértené és vállalná a múltat.
A megvilágosodás csupán annyit jelent, hogy a képek között soha többé nem feledkezünk meg a tükörről.
Kivételekre nem lehet a világot építeni.
A józan ész a tizennyolc éves korban összegyűjtött előítéletek gyűjteménye.
Ha olyan tüzet oltasz el, amit te gyújtottál, azért nem jár dicséret.
A keresés öröméért keress, ne a megtalálásáért…
A hallgatás sokszor a legjobb dolog, amit mondhatunk.
Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!
Nem érhetjük el a bölcs öregkort – egy másik ember útját járva.
Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.
Minél érdesebb a cipő talpa, annál határozottabb a lépés a csúszós úton.
A legnagyobb hiba abban van, aki nem a jobbaknak akar tetszeni, hanem a tömegnek.
Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.
Nincsen olyan kevéske, melyben ne lehetne a legtöbbre lelni.
Néha a menekülésben rejlik a legnagyobb győzelem!