Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.
Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Ellenségeiddel jót tenni a legjobb módja annak, hogy hiúságodnak hízelegj.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni.
Rosszat gondolnak rólad némelyek? – de csak a rosszak, kiket a gonoszság megérintett. Egyesek gondolata még nem a világ! Te csak hidd, és tudd: a jók többen vannak.
Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Amíg dicsérnek, gondold csak mindig azt, hogy még nem vagy a saját utadon, hanem a másén.
Vannak emberek, kik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tűznek ki maguk elé.
Ha magunkhoz veszünk egy éhező kutyát, és ellátjuk minden jóval, nem fog megharapni. Ez a legfőbb különbség a kutya és az ember között.
Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.
Az emberek nem mulatságból részegednek le, hanem azért, hogy elaltassák a lelkifurdalásaikat.
Néha akkor tudunk a legjobban kijönni valakivel, ha időnként egy kicsit eltávolodunk tőle.
Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!
A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.
Ha az ember elsőül önmagát tanulmányozná, rájönne, mennyire képtelen önmagán túljutni.
Aki beleavatkozik mások személyes történetébe, sosem talál el a sajátjához.
Annyi minden van, amit nem mondanánk ki, ha előbb meggondolnánk. Fene sok minden van, amiről azt hisszük, hogy társalgás, pedig csak szócséplés.
Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint!
Akit semmivel sem vádol a lelke, neveti a pletykákat.
Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.
A világ egy veszélyes hely, nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.
Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.
Az emberek cselekedeteit saját, legbelső indítékuk motiválja.
Manapság az emberek nem arra törekszenek, hogy megakadályozzák a bajt, hanem, hogy kikerüljenek belőle.
A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.
Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Az emberek hajlamosak arra áhítozni, ami a legrosszabb nekik.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Alakot vált a farkas, észjárást nem.
Az erkölcsi törvények hely és idő szerint változnak. Egyesek ürügyet látnak ebben, hogy egyiket se tartsák be.
Mindig óvakodj attól, aki hízeleg nekünk, odadörgölődzik ahhoz a hatalomhoz, mit nekünk tulajdonít.
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valamit csak azért csinálunk, mert mások is csinálják, vagy valóban a saját céljainkat szolgálja?
Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.
Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.
Léteznek igen furcsa alkatú emberek: nem élhetnek szenvedés nélkül. Ha már nem szenvednek semmiben, képzelt betegekké válnak. Nemcsak az egyes emberek, hanem egész korszakok is szeretnek így szenvedni.
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.
Körülbelül három másodpercre van szükség ahhoz, hogy egy idegen valamilyen benyomást tegyen ránk.
Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.
A világnézetem kiegyensúlyozott, de arra ügyelek, hogy az egyensúly mindig felém billenjen.
Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján.
Az ember olyan, mint a felhők odafent. Úsznak az égen, találkoznak egy másik felhővel, aztán majd kiderül, hogy mi lesz velük. Eggyé olvadnak-e, vagy úsznak tovább külön-külön az ég vizében.
A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.
Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.