Mindegy, milyen okos valaki, az emberek úgyis azt látják, amit látni akarnak. Ennyi.
Az igazán bátor ember elismeri a többiek erejét.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük.
Annyira hozzászoktunk, hogy mások előtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk előtt is álarcban jelenünk meg.
Alaposan téved, aki azt hiszi, hogy meg tud lenni önmagában is, hogy nincsen szüksége senkire; de még nagyobbat téved az, aki úgy gondolja, hogy őnélküle nem lehetnek meg a többiek.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.
Az olyan emberek, akik félnek valami ostobaságot megpróbálni, sosem jutnak messzire.
Ha az ember rosszul játszik, el kell fogadnia, hogy veszít.
Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Az vagy, akivé önmagadat teszed.
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.
Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.
A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.
A legjobb jellemek a cinikusak, a legkevésbé elviselhetők az idealisták. A jámbor emberek oly ritkán képesek megértésre.
Minél primitívebb az ember, annál jobbnak tartja magát.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Ha az ember kiszolgáltatja magát, nem szabad csodálkoznia, ha rálőnek.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Valószínűleg mindenki jóságos bizonyos emberekhez. Másokhoz pedig épp ellenkezőleg.
Akinek semmije sincs, az mindig könnyebben ad.
Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.
Megszokik az ember bármit ezen a világon.
Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.
Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félművelt embereket. (…) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak.
Csak a gyávaság keres önigazoló érveket és magyarázatokat!
Egy mosoly, amit kéretlenül, önzetlenül adnak, megváltoztathatja a napodat. Akár az egész életedet is.
Ha az ember nem futamodik meg a helyzet elől, hanem nekimegy elszántan, mint a faltörő kos, akkor a helyzet futamodik meg az ember elől.
Kétféle ember létezik: akik folyton keresik életük értelmét, de nem találják, és azok, akik soha nem keresték, mégis megtalálták.
Túl sok ember törekszik arra, hogy az legyen, mint amit mások elvárnak tőle, de ez semmit sem jelent. A lényeg az, hogy önmagad légy!
Aki mást megaláz, saját emberségét játssza el.
Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Nem tudod, milyen érzés, amikor az ember csapdában van, beragad az életébe, reménytelenül. Próbálkozni, keményen próbálkozni és soha… soha nem érni el semmit.
Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.
Ne tégy soha semmit mással, amiért gyalázat érhet, még titokban sem, mert a szemérem önmagad előtt még inkább kötelez.
Ha a bölcs mérget ad, igyad meg nyugodtan, ha a bolond az élet italát nyújtja, öntsd ki.
Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.
Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!
Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.
Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.