Annak, akit a szeretettől elzár az élet, lassan az is élvezetévé válik, hogy a gyűlöletét nyíltan kimutassa.
Aki emberek közt él, olyan legyen, mint az aranymosó: egy gramm aranyért egy mázsa iszap – ez legyen a számítása!
Az erkölcsi törvény nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt.
Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
Jó, ha az ember kellő humorral viseltet saját fontosságát avagy jelentéktelenségét illetően.
Minden emberi lény számára létszükséglet az önmagával való elégedettség.
A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot.
Az, aki tudja, hogy kell hízelegni, rágalmazni is tud.
Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.
Amíg kisebbségek vannak, a többségnek mindig lesz baja velük. Ezen nem lehet segíteni, csak enyhíteni.
Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik.
Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.
Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.
Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak – hanem az, akinek te látod magadat.
Mindenkinek van egy hétköznapi arca, amely olyan, amilyen: látható. Van egy igazi arca, amely csak ritkán látható, még önmaga számára is.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.
Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak. Visszafordítják tekintetedet oda, ahol még munkád van önmagadon.
A mások fölött ítélkező ember nem tudja magáról, hogy a saját fölényét akarja érvényre juttatni.
Sok tippje volt már az emberiségnek, százféle vallás, morál, filozófia… de az egyetlen, ami valóban működik, az az Érdek!
Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.
Ezen a világon az emberek hamar ráunnak arra, ami nem érdektelen, és jóformán csak az köti le őket, ami unalmas.
Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok.
Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők.
Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom. Miért nem erőltetik meg magukat az emberek egy kicsit? Semmit sem tesznek, mégis folyton csak elégedetlenkednek.
Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme.
Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
Az emberben csak alszik a nagy tulajdonság. Veszély meg szeretet váltják ki belőle.
A szegény ember nem is él, csak van.
Az emberek nem olyanok, amilyenek lehetnének, hanem olyanok, amilyenek lehetnek.
Nem az a fájdalmas, ha az embernek forrásvízen kell élnie, hanem az, ha ugyanakkor az ő szeme láttára nála hitványabbak nektárt vedelnek.
Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.
Ha azt hiszed, él egyetlen értelmes ember is, nem tudsz semmit az emberekről.
Nem számít, hogy szenátor vagy ajtónálló, senki nem immúnis a meleg mosoly és a kemény kézfogás ellen.
A bosszú legtöbbször a bosszúállónak okozza a legnagyobb keserűséget.
Az egyetlen különbség köztem és a többiek között az, hogy én ki is mondom, amit ők csak gondolni mernek.
A depresszió nem vezet sehova, csak kiszorítja a szuszt az emberből.
Egyes emberek a legrosszabbat hozzák ki belőled, mások a legjobbat, és vannak azok a hihetetlenül ritka emberek, akik a legtöbbet hozzák ki belőled.
Ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.
Az ember mindig haragszik arra, akinek hazudni kénytelen.
Az volna a legnagyobb üzlet, ha embereket vásárolnék annyiért, amennyit érnek, és eladhatnám őket annyiért, amennyire tartják magukat.
Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
Sokat elbírunk, de aztán egy egészen apró teher alatt összeroppanunk.
Az állam hű kifejezője az emberi természetnek, alapvetően gonosz és pusztítani vágyó. Éppolyan naivság lenne az állam megjavulását remélni, akár az emberét.
Ami az embernek nem igazán fontos, attól könnyű elegánsan elbúcsúzni.
Nem vagy köteles hasonlítani arra a képre, melyet mások alakítottak ki rólad.