Az ember csak komikus öregasszony korában érti meg, mit jelent tizenhét évesnek lenni.
Semmit sem fürkésznek az emberek egymás dolgaiban oly mohó érdeklődéssel, mint azt, amihez semmi közük.
Mindenki ki akar válni a többiek közül, mert attól fél, hogy elveszti, hogy nem látja meg önmagát a tömegben.
Aki jó cselekedetekre szánja el magát, nem számíthat arra, hogy az emberek eltakarítják az útjából az akadályokat. Sőt el kell viselnie, hogy újabbakat gördítenek elébe.
Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud – és okkal.
Vannak emberek, kik egyáltalán nem tévednek, mert semmilyen okos célt nem tűznek ki maguk elé.
Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.
A problémát mindig a szituációban lévő ember fújja föl, a környezet általában nem úgy reagál, ahogy várja.
Az emberek azt hiszik magukról, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez általában nincs így. Azért néha szerencsés esetben mégis beteljesül, amit akarnak.
A nagyvárosokban tapasztalható általános barátságtalanság arányos az ott összezsúfolt embertömeg mennyiségével.
A nemes ember mértéktartó beszédében, de kitűnik tetteivel.
Az őrült, aki beszél, kevésbé ijesztő, mint az, aki ki sem nyitja a száját.
Az vagy, ami vagy. Sok minden belefér egy emberbe: tűz és hamu, lobogás és szunnyadás, kegyetlenség és megbocsátás.
Ne gondoljuk, hogy mások is olyanok, mint mi!
A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.
Minél inkább megalázkodsz, annál inkább nem tekintenek semmibe.
Ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.
Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.
Rengeteg (…) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.
Hogy mennyire „varázsvilágban” él minden ember, azt önmagadon nem látod. Saját ketrecéről senki sem tud.
Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.
Aki a ruha szerint ítél, maga is azáltal ítéltetik meg.
Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább.
Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.
Minden nemzedék azt képzeli magáról, hogy intelligensebb az előtte járónál és bölcsebb az utána következőnél.
Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok.
Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek, amelybe tartoznak.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
Jobban ismernők egymást, ha nem akarnók magunkat örökösen egy sorba helyezni másokkal.
Sosem adatik meg másodszor, hogy első benyomást kelts.
Mindenki tud valakinek tanítani valamit.
Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
Nem kell celebnek lenned ahhoz, hogy híres légy, nem kell gazdagnak lenned, nem kell, hogy folyton a nyakadba lihegjenek a paparazzók. A barátaimmal egyszerűen csak híresnek kiáltottuk ki magunkat: alkottunk valamit, és közöltük, ez a jövő.
Ha valakinek kötekedhetnékje van, a hallgatás ugyanolyan bosszantó a számára, mint a visszabeszélés.
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
Az emberekkel való közlekedés elrontja a jellemet, különösen, ha valakinek nincs.
Minden cinikus emberben egy kiábrándult idealista lakozik.
Mindig a tilosra törekszünk, és a megtagadott dolgokat kívánjuk.
A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar.
A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: először cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt.
A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.
Nem az a baj, hogy túlságosan sok a bolond, hanem az, hogy a villámcsapás nem oda sújt, ahova kéne.
Bármit csinálsz, a jövőben bármikor elővehetik és felhasználhatják ellened.
Van, hogy az embernek nincs más választása, mint a sírás vagy a nevetés.
Minden embernek joga van egy-két ajtót zárva tartania a lelkében, s ezt a jogát tisztelni kell az emberi méltóság nevében.
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.