Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.
50 évesen mindenkinek olyan arca van, amilyet megérdemel.
Ha betartja az ember a kisebb szabályokat, megszegheti a nagyokat.
Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba.
Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.
Hogyan is zavarhatnak a bokrok és a hullámok, amikor tudod, hogy milyen hatalmasak a hegyek és milyen végtelenek az óceánok?
A saját képességeinkbe vetett bizalom képezi minden fejlődés alapját.
A szabályokat, ha nem töröd meg, feszegesd egy kicsit! Ez az egy módja van, hogy jól érezd magad.
Amikor sok lehetőség tárul eléd, és egy egész örökkévalóságnyi időd van, hogy mindet végigpróbáld, nehéz nem mohónak lenni!
Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak.
Nem fordíthatsz hátat valaminek csak azért, mert fura, idegen vagy (…) kellemetlen.
Nem az a lényeg, hogy hová vágysz, hanem hogy honnan nem tudsz elszakadni.
Bókolj, amíg gondolkodsz, hogy mit mondj. Időt nyersz.
Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.
Mi a hagyomány? Felsőbbrendű tekintély, amelynek nem azért engedelmeskedünk, mert a számunkra hasznosat parancsolja ránk, hanem azért, mert parancsol.
Boldogok a feledékenyek, mert a kudarcból is erényt kovácsolnak.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
Minél magasabbra nő a fa fel az égbe, annál mélyebbre nyúlnak a gyökerei le a sárba.
Zene nélkül az élet tévedés volna.
Ha szakadékba nézel, a szakadék is visszanéz beléd.
A részvét aranyozott tokjában néha az irigység tőre rejtőzik.
A hivatás az élet hátgerincze.
Lehet-e tragikus egy szamár? – Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
Az életünk dől el néhány óra alatt, s évek múlva nincs egy emlékünk, hogy mit tettünk, mit gondoltunk abban az órában.
Némi fantázia nélkül még tüzet rakni sem tanultunk volna meg.
A jutalom felesleges és rossz. Díjat ajánlani egy cselekedet végrehajtásáért, egyenértékű azzal a kijelentéssel, hogy a cselekedetet önmagáért nem érdemes elvégezni.
Mivel a világban túl sok az információ, a rejtélyek könnyen felcsigázzák az emberi képzeletet.
A vallás az, ami visszatartja a szegényt, hogy megölje a gazdagot.
Minden gondolatot nem kell kimondanod, az őszinteségnek is van határa. Nem kell föltétlenül hazudozni, lehet éppen hallgatni.
A legnagyobb bűnöm… hogy nem érzem bűneimet.
Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.
A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
Akinek látod magad: azzá leszel.
Nem elég tisztának lenni. Nem elég ártatlannak lenni. A mai világban öntudatra és erőre van szükségünk, hogy ne zuhanjunk a zuhanókkal, és veszítsük el lelkünket egy aljas világban.
Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.
Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.
Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.
Ahhoz, hogy lelkileg gazdagodj, mindig el kell dobni valami régit, hogy megkaphasd az újat.
Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje.
Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.
Mindig van egy tizedmásodperc, amikor bölcs vagy. Amikor még kezedben a sorsod. Használd ki! Ha látod, hogy jó: menj! Ha látod, hogy nem jó: állj, egy lépést se tovább!
A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle.
Mosolyában nincs mélyebb jelentés vagy rejtett gondolat. Mosoly pusztán a mosolygás kedvéért.
Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.
Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.
A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell.
A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket.