Nem mindegy, hogy mi célból hazudunk: hogy megőrzünk, vagy elpusztítunk-e vele valamit.
A történelem egy csokor hazugság, amiben többen megegyeztek.
Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.
Nem kell túl korán, visszavonhatatlanul ítélkezni. A világon nem létezik abszolút igazság.
Aki huszonnyolc szóban mondja el azt, amit tíz szóban is megtehetne, az egyéb aljasságokra is képes.
A hazug védi legbátrabban az igazságát, a gyáva a bátorságát.
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.
Kétségbeesetten megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már hazugság lett belőle.
A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy – noha hazugság nem hangzott el – nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság.
Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem aminek a látására tanították őket.
Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.
Az emberek gyakran azt állítják, hogy az igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze, ha felszolgálják.
A hazugság nem olyan rossz, ha jót akarnak vele.
Soha ne érd be az igazságnál kevesebbel.
Egy hazugság, ha elég sokszor mondogatják, igazzá válik.
Az igazságot a sablonokon túl leled meg.
Az igaz szavak nem kellemesek. A kellemes szavak nem igazak.
A beképzeltség általában elhomályosítja a tisztánlátást.
Ahol az igazság is töpreng a maga igazán, ott az ábránd még nagyon sokáig ábránd marad.
Ha elérkezett az igazság órája, fogadjuk kellő tisztelettel.
Amikor beleharapsz a kézbe, amelyik etet, akkor várható, hogy ököllé záródik. Ez nemcsak egyszerűen így megy; ez így igazságos.
Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.
Nem minden hazugság tudatos döntés eredménye.
Legjobban magunknak tudunk hazudni.
A fikció: hazugságba bújtatott igazság.
Az ember sokkal könnyebben él egy kimondott igazsággal, mint hazugságban.
A bárhol elkövetett igazságtalanság mindenhol az igazság létét veszélyezteti.
Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.
A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát.
Olykor-olykor arra is szükség van, hogy a hazugságot hazugsággal tetézze az ember.
A tudomány tisztában van vele, hogy nem birtokolja az igazságot, ezért keresi azt, az egyház tudja, hogy birtokában van az igazságnak, ezért nem is keresi azt.
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.
Az egész életedet töltheted a hazugságok tanulmányozásával, és ezt a tudást használhatod arra, hogy elmondd az igazat.
Aki elhiszi a hazugságot, táplálja azt.
A zavaros igazság nem igazság.
Ha téves hitben élsz, a hazugságot is őszinteségnek látod.
Ha valamely ügy a lényegében igaz, a ráfonódó hazugság sem torzítja el.
Mindenkinek igaza van, míg be nem bizonyosodott, hogy téved.
Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat.
Van olyan igazság, amit ki kell mondani, és van olyan, amit jobb kimondatlanul hagyni.
Keresnünk kell az igazságot, de újra és újra kétségbe kell vonnunk saját, már-már biztosnak vélt igazságainkat.
A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.
Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.
A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.
A legtöbb ember inkább elfogad egy valószínű hazugságot, mint egy valószínűtlen igazságot.
Az igazság nem változik meg attól, hogy igaznak vélsz valamit.
Minél makacsabbul bizonygatod az ártatlanságodat, annál biztosabbak benne, hogy hazudsz.
Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.
Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.