A szerénység közepes tehetségeknél puszta becsületesség, nagy talentumoknál képmutatás.
Milyen szépeknek és jelentőseknek tűnnek fel emlékezetünkben elmúlt életünk egyes jelenetei és eseményei, noha annak idején minden különös megbecsülés nélkül engedtük őket elmúlni!
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.
A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.
Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.
Általában tanácsosabb, ha azzal mutatja ki eszét az ember, amit elhallgat, mint azzal, amit elmond.
Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.
Egy probléma három fázison megy keresztül, mire elismerik valósként. Először nevetségesen hat, azután harcolnak ellene, végül magától értetődőnek tartják.
A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet.
Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
Az ember a saját akaratának a foglya.
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
Aki azt akarja, hogy ítélete hitelre találjon, mondja ki azt hidegen és indulat nélkül.
Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokhoz.
Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.
Az ember tehet, amit akar, de nem akarhat úgy, ahogy neki tetszik.
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?
Az élet ingaként leng a fájdalom és az unalom között.
Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.
A dicsőséget… meg kell szerezni; a becsületet ellenben csupán nem szabad elveszíteni.
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!
Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.
Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
Kifogytam az emberi eszközökből, ördögiekhez kell folyamodnom.
Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.
Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról.
Az öregséggel nem az a baj, hogy egyik istenverte dolog jön a másik után – hanem hogy minden istenverte dolog egyszerre jön, állandóan.
Mindenki hazudik, mert mindenkinek, aki tudatos, van egy képe önmagáról, amit igyekszik fenntartani.
Semmi sem lehetetlen, ha a szándék mellett időt és energiát is áldoznak rá.
Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.
Mindenütt lehetsz boldog, az egész csak nézőpont kérdése.
Az ember mindig azzal nyit, hogy megvesztegethetetlen. Így akik meg akarják vesztegetni, úgy érzik majd, hogy elértek valamit.
Ha olyan tüzet oltasz el, amit te gyújtottál, azért nem jár dicséret.
Az ember semmi más, mint amivé önmagát teszi.
Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
Nincs olyan műszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy az ember döntése helyes-e vagy helytelen. Ezért az ember minden döntése után tele lesz szorongással, hogy helyesen döntött-e.
Az elkényeztetett gyerek nem szomorú; csak unatkozik, mint egy király. Mint egy kutya.
Minél képtelenebb az élet, annál kevésbé elviselhető a halál.
Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van (…), meg kell tanulnia látni.
A puszta szándék még nem tesz hőssé senkit; a bátorság és a tehetség sem elegendő hozzá, még szörnyek és sárkányok is kellenek.
Minden választás egyben elutasítás is.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.