Mindenki a telefonjával van elfoglalva. Az emberek szavakkal igyekeznek kitölteni életük ürességét.
A szeretetben megvalósul az a paradoxon, hogy két élőlény eggyé válik, és mégis megmarad kettőnek.
A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.
Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.
A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.
Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.
Bármikor, ha rossz útra tévedsz, kigyullad egy sor jelzőlámpa benned. A szomorúság egy ilyen jelzőlámpa, a depresszió egy ilyen jelzőlámpa.
Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.
Te nem félnél valakit annyira akarni, hogy már minden más mindegy legyen az életedben?
Mindenkinek megvan a maga igazsága.
Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.
A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
Itt vagyok… amit nagyjából úgy lehet lefordítani, hogy inkább meghalnék, mintsem elszakadjak tőled.
Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Ha nem hajlunk, akkor eltörhetünk.
Minden baj ebből származik közöttünk ezen a földön, hogy nem értjük meg egymás szavát.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.
Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál.
A halál egy mámorító koktél, ami egy adag bánatból és két adag megkönnyebbülésből tevődik össze.
Élhetsz száz évig, hogyha feladod azokat a dolgokat, amik miatt száz évig akarsz élni.
Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy.
A logika törvényei az objektívnak a tükröződései az ember szubjektív tudatában.
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Nem bánom, hogy a férfiak világában kell élnem, addig, amíg nő lehetek benne.
Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.
Egyetlen paradicsom sem lehet olyan szép, mint az, amit magunk alakítottunk ki lelkünkben. És ami az egyiknek mennyország, a másiknak esetleg pokol.
Pusztán az, hogy valamit jól tudsz, még nem jelenti azt, hogy meg is kell tenned.
Az emberek őrültnek tettetik magukat, hogy azt csinálhassák, amit akarnak.
Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.
Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is.
Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.
Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
Amíg valaki nem tud külön békét kötni a testével, annak a lelki békéje is reménytelen. S fordítva is így van.
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Jusson eszedbe döntéskor: nemcsak a döntést, hanem annak természetes következményeit is magadra vállaltad.
Az ember soha nem lehet elég óvatos, amikor hatalmat ad mások kezébe. Egyesek nem olyan gondosak, mint lenniük kellene.
Mit törődsz vele, mit beszélnek rólad? Lényeg, hogy te tudod, mi az igazság! Más úgyse számít!
Ez már csak így van a barátokkal. Törvényszerű. Visszatartanak a szakadék szélén.
Jobb tanulatlannak lenni, mint a kormány által kitanítottnak.
Ha nő vagy, tudj elmenni, túlnőni, felegyenesedni. Értékmérődet önmagadba s nem a férfi tetszésébe helyezni.
A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.
Ha a szerelemre veted ki a horgod, szíved legyen a csalétek, ne az eszed.
Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.