A hiú ábránd a reménytelenségnél is rosszabb.
Mindig emlékezetembe idézem, hogy az élet nem fair, és soha nem is ígérte senki, hogy az lesz.
Rideg lettem én is. Hogy miért? Azért, mert aki rideg, annak nem tudnak fájdalmat okozni.
Nehéz a búcsú, ha tudjuk, hogy végleges.
Ha az ember a megfelelő kérdéseket teszi fel, óvatosan tapogatózva, és nem direktben, akkor általában megnyílnak neki az emberek. Tudni kell, mit és mikor kérdezzünk.
Néha annyira erős az emléke annak, akit szerettünk, hogy minden mást elhalványít.
A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik.
Minden szív leáll egyszer… az számít, hogy mit teszünk vele, amíg ver!
Az élet közel sem elég hosszú, hogy mindent elvégezhessünk, amit szeretnénk.
Az életben az az egyetlen bizonyosság, hogy minden bizonytalan.
– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.
Amikor gondtalan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, és a gyémánt is nyomás alatt készül.
Kis dolgok, melyeket megtettél, többet érnek, mint a nagy tettek, melyeket csak tervezel.
A valódi emlékek gyakran hihetetlenek, a csalfa emlékek viszont néha annyira meggyőzőek, hogy képesek helyettesíteni a valóságot.
Próbálj jobb emberré válni, és ismerd meg önmagad, mielőtt megismernél valaki mást, és tőle várnád, hogy megmondja, ki vagy.
Nincs az az orvosság, amely meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját.
Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.
A szegénység a szerelem szolgálója.
A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.
Nem az öregedés miatt hagyunk fel álmaink követésével, hanem az álmok hiányától kezdünk el öregedni.
Sokkal nehezebb meghalni, mint ahogy hiszik.
Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.
A másnaposság nem az italtól van, hanem attól, akivel együtt ivott az ember.
Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.
A jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal.
Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.
Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.
Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.
Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.
A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.
A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
Mondj igent. (…) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.
Ne feledd, hogy a jó házasságban nem a boldogság, hanem a stabilitás a lényeg.
A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.
Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.
A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.
A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.
Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd.
Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán.
Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.
Azt hiszem, mindnyájunk élete jobb lenne, ha mindig ott lenne egy könyv mindegyikünk hátizsákjában.
A nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.
Az ember gyorsabban öregszik a fényképein, mint az életben.
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.
Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerűségnél, akkor már erősebb is.
Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.
Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban.