A legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát.
Mindig arra gondolj, hogy saját eltökéltséged arra, hogy sikeres légy, fontosabb bármi másnál.
Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle.
Ha fogalmad sincs, merre mész, minden út oda vezet.
A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.
Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.
Mindig is úgy találtam, hogy a kegyelem nagyobb sikerre visz, mint a szigorú igazságosság.
Ne bánkódj, amikor nem méltatnak, hanem törekedj arra, hogy érdemes legyél az elismerésre.
Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.
Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.
Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.
E két princípium, a jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.
Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.
Ne hagyd, hogy elbátortalanítson egy érzés, így végül biztos lehetsz a sikerben.
Nem a győzelemre esküdtem, csak arra, hogy igaz legyek. Nem a sikerre esküdtem, csak arra, hogy érdemes legyek a lángra, mely bennem ég.
Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.
Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.
A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.
A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.
Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Az az ember cselekszik helyesen, aki hajlandó megőrizni magában a gyermekkor egy részét, és lénye egy zugát fenntartja a tovább élő álmoknak.
A könnyek kimossák a bánatból a fájdalmat.
A kislányok nem olyanok, mint a plüssök, rajtuk nem lehet befoltozni a szakadásokat, amiket okozunk nekik.
Mi lehet undorítóbb annál, mint becsapni valakit, aki olyannyira megbízik benned, hogy még csak nem is kérdez semmit?
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.
Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több lesz a kérdés. A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul.
Ez a baj azzal, ha valaki gyönyörűnek születik – az emberek azt gondolják róla, hogy hozzá sem lehet szólni, és szinte érinthetetlen.
Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.
Ha valakivel már egy éve együtt jársz, az jelentheti azt, hogy szereted… de azt is, hogy csapdába kerültél.
Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot.
Az emberek a sorstól boldogságot, sikert, gazdagságot követelnek; pedig a leggazdagabb ember nem az, aki a legtöbbet kapott, hanem aki a legbőkezűbben osztogatta saját magát embertársainak.
A világon semmi sem végleges, mert az élet folyama pillanatonként megújhodik.
Némelykor a fiatal fejjel elkövetett könnyelműségek edzenek az érett korunkban véghezviendő hőstettekre…
Minél nyomtalanabb eltűnésünk, annál drágább a létnek minden morzsája.
A tehetség elsősorban céltudatos és tettre kész akarat.
Ma nyílegyenesen kell a célra törni, és jaj annak, aki nem hisz a maga becsületes igazában.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
Fogalmad sincs mire vagyok képes a kedvedért. Torkon ragadom a világot, és a lábad elé kényszerítem, mint a kiskutyát.
Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.
Hogyan adhatnék szeretetet, amikor azt sem tudom, mi az?