Egyszer mindenkinek fel kell adnia!
Néha fizetnünk kell a tévedéseinkért.
Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak.
Ha elérkezett az igazság órája, fogadjuk kellő tisztelettel.
Ha hülyékkel van összezárva az ember, meg kell szoknia, hogy úgy is viselkednek. A majmoktól sem veszi senki rossz néven, ha grimaszokat vágnak a látogatóra, vagy hozzávágják a sárgarépát az állatkertben!
Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Nem avatkozom más magánügyeibe. Ez a hosszú élet titka.
A múltat nem lehet jóvátenni, akármit is gondol utólag az ember.
Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél… de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!
Olyan lapokra tettem fel az életem, amelyekről azt sem tudom, hogy egyáltalán benne vannak-e a pakliban.
Egyedül vagyunk az érzéseinkkel, és egyedül is maradunk. Még a legközelebb állók is csak sejthetik, mi játszódik le bennünk.
Ha keveset adsz is, ha szívből adod, soknak számít.
Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.
Ha az angyalok nem segítenek, szövetkezz az ördöggel!
Akit együttérzésből szeretünk, azt nem szeretjük igazán.
Aki folyvást „valahova följebb” törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.
Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.
A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása.
Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent.
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.
Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.
Azt szeretném, ha az egész életem egyetlen őrült ötlet lenne.
Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.
Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.
A szerelem nem a szeretkezés iránti vágyban nyilvánul meg (ez a vágy számtalan nőre vonatkozik), hanem az együttalvást kívánó vágyban (ez a vágy csupán egyetlenegy nőre vonatkozik).
Nem az élvezet, hanem a győzelem vágya mozgatja a táncot.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…
A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával.
Álom: játék, mint az élet… Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.
Igazi életüket álmukban élik az emberek.
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.
Ketten kellünk hozzá. Mindig. Ahhoz, hogy élni kezdjen egy gondolat, egy történet, egy érzés. Én csak elkezdhetem.
Nem lehet szerelem nélkül maradandó és becses dolgot alkotni.
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,Gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet.
Ki boldogságot vadász, árnyékot vadász.
Mindenkire rákerül a sor – mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.
Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével.
A köszönet legszebb formája: az őszinteség.
Külön kellene szólnom a nőkről is. Ők nem hazudnak – amint tévesen hirdetik -, csak az igazság egy részét hangsúlyozzák.
Szeretni vágyok, gyötrelemben égve.
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?
A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.
Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.
A szépben mindig van valami megdöbbentő és szokatlan, valami ünnepi és korlátlan.