Ahogy vannak erkölcstelen parancsok, ugyanúgy vannak erkölcstelen tilalmak is.
A boldogsághoz vezető úton nem lehet lopott javakkal haladni.
Minden asszony úgy bánik a férjével, mint ahogy a férj bánik a feleségével. Amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek néktek.
Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.
Az atyai áldás, ha megvan, nem látszik meg a boldogságban, de ha nincs meg – nem látszik meg a boldogság a szülei harag árnyékától.
Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.
A hiúságnak nincsenek fokozatai, legföljebb az ügyességnek, amellyel eltitkoljuk.
Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van.
Az élet útja nincs aszfaltozva, nincs fényesen kivilágítva és útjelző táblák sem sorakoznak a szélén. Göröngyösen kanyarog a vadonban.
Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.
A Természet az egyetlen könyv, amely minden lapján nagy tartalmat nyujt nekünk.
A szabadság magányos dolog.
A népszerű emberek végzetes természete, hogy többre becsülik azt, ami nincs még meg, mint ami már megvan.
Mert várni, az nehéz. A várakozás őrli meg az idegeket, az töri le a szarvakat, az oszlatja el legjobban az önbizalmat.
Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!
A bánat még a legerősebb és legfegyelmezettebb elméket is megzavarhatja.
Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.
A félelem olyan, mint a tűz; ha uraljuk, főzhetünk vele, de ha nem vigyázunk vele, eléget minket.
A tigrist előbb gondolatban kell elejteni – a többi csak puszta formalitás.
Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait.
Minden probléma, amelyet valakinek sikerült megoldani, már megoldása pillanatában újabb problémákat szül.
Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.
Furcsa dolog a szerelem. A legképtelenebb dolgokra veszi rá az embert.
Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.
A szégyen a büszkeség palástja.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
Ha a házasság ruhája szorít, akkor ennek éppúgy oka a kabát és a mellény, mint a szoknya és a kötény.
Minden, aminek értelme van, kínlódással jár.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem.
Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.
Sokszor az ember maga se tudja, mi érdekli jobban, míg el nem kezd beszélni valamiről, ami nem érdekli túlzottan.
Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja: a múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.
Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.
Amit nem értesz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő; így lesz az élet számodra könnyű.
Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.
A csönd nem a zaj ellentéte, hanem csupán annak hiánya.
Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot (…). Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal.
Sok kicsinység van abban, ha valaki naggyá akar lenni.
A szó csak szó; és hogy gyógyítanád az összetört szívet a fülön át?
Ha nincs erőd égni, fényt sugározni, legalább ne álld el mások elől!
A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
A döntés lemondással jár: minden igenhez tartozik egy nem is, minden döntés korlátoz, megsemmisíti a többi alternatívát.
Csak ok nélkül szeretünk igazán.
Ki keveset gondolkodik, sokat téved.
Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.