Bejelentkezés szükséges.
Nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne.
Egy aprócska részlet is – bármilyen ártalmatlannak tűnik is – tönkretehet mindent.
Nem az a legrosszabb, ha elesünk, hanem az, ha a földön maradunk.
Az ember általában azért küzd, hogy életben maradjon, és nem azért, hogy öngyilkos legyen.
Szabadság. A nyomorult magány szabadsága.
A megbocsátás olyan, mint egy kétsávos út: amikor megbocsátunk valakinek, magunknak is megbocsátunk.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Számtalan viselkedés közül választhattam volna, de én csak hagytam, hogy a sors döntsön helyettem.
Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: „megérkeztem”.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
Az öngyilkosság természeténél fogva önző, az ember előbb magára gondol, és csak azután a többiekre.
Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek.
Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák.
Néha annyira ragaszkodunk az életmódunkhoz, hogy visszautasítunk egy nagy lehetőséget, mert nem tudjuk, miként éljünk vele.
Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.
Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.
Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni.
Jaj azoknak, akik pásztorokat keresnek, ahelyett, hogy a szabadságot keresnék.
Aki az álmait követi, az nem tétlenkedhet.
Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben.
Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.
Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.
Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.
Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?
Az emberek azért tévednek el a sivatagban, mert hagyják, hogy félrevezessék őket a délibábok.
A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.
A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.
A férfiak (…) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendűnek érezhetik magukat – s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.
Az emberek őrültnek tettetik magukat, hogy azt csinálhassák, amit akarnak.
Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé.
A megbocsátás csak akkor működik, ha elfogadjuk.
Nem az elkövetett rossz alapján ítélnek meg minket, hanem a nem elkövetett jó alapján.
Mindent nyomtalanul elfúj a szél, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg. (…) Úgy alakul az élet, ahogy mi alakítjuk.
És ha így lesz is, ha valóban elveszítem, akkor is nyertem egy boldog napot. És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ, akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.
Mindaddig, amíg nem jön valaki, aki értelmet ad neki, a Szerelem csak egy szó.
Becsüld meg az időt, amit itt töltesz a Földön, tudd, hogy Isten mindig megbocsátott neked, és bocsáss meg te is.
Változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba.
Nem mi írjuk életünk legfontosabb jeleneteit.
A hála fontos egy férfi életében: senki nem jut messzire, ha megfeledkezik azokról, akik mellette álltak a nehéz időkben.
Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.
Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.
Vannak dolgok az életben, amikért érdemes a végsőkig harcolni.
A pénznek megvan a maga varázsereje: akinek van belőle, az sosincs egyedül.
Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Jó adni, ha kérnek, de jobb kérés nélkül, megértve adni.
Boldog vagyok, hogy létezik – mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.
A hit elhárít minden csapást és kristálytiszta vízzé változtatja a mérget is.
A tehetség univerzális adottság. De rengeteg bátorság kell ahhoz, hogy éljünk vele: merj a legjobb lenni!