Olyan korban élünk, és ezt tudomásul kell vennünk, amelyben nem az érték érvényesül, hanem az érvényesülésnek van értéke.
Amíg az ember el nem veszti embertársai becsülését, nem is képzeli, milyen teher volt a nyakán.
A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.
Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.
Az emberek igen ritkán buknak el – inkább csak felhagynak a próbálkozással.
A harcos cselekszik (…). A bolond pedig csak reagál a cselekvésre.
Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva.
Az emberek inkább jók, mint rosszak, mihelyt semmi káruk vagy hasznuk nincsen abból, hogy milyenek legyenek.
Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
A tükör nem hazug. De hazug a szem, mely a tükörbe tekint.
Ma már annyi mindenféle betegség van, hogy megbolondul az ember, ha rájok gondol.
Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük, aki maga nem tud jó dolgokat alkotni, a másét sem használhatja fel jól.
Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.
Ha az életed csupa harc és vérontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani.
Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.
De furcsa állat is az ember, gondolom, milyen könnyű szívvel képes felebarátja halálát kívánni.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.
Ha azt látom, hogy valaki ennyire fakó, mindig arra gondolok: biztos, hogy saját maga radírozta ki magát az életből.
Egyszerűen nincs, nem lehetséges a határtalan nyíltság (…). Meghaladja az erőnket.
Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.
Amit az emberek csak fényes kavicsnak vélnek, abban az ékszerész felismeri a gyémántot.
A legtöbb ember hite sajnos elég a gyűlölethez, de kevés a szeretethez.
Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.
Biztonságosabban jársz a saját sötétségedben, mint más világosságában.
Nem azok az ellenségeink, akik gyűlölnek bennünket, hanem akiket mi gyűlölünk.
Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel.
A hibák, amelyeket az emberekben látunk, többnyire a sajátunk.
Kevés dolog van, amiben nagyobb örömünket leljük, mint a mások hibáinak kijavításában.
A kabátot alakítsd az emberhez, és ne az embert a kabáthoz.
Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.
Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.
Az őrültek nagyon ritkán kérdezik meg maguktól, hogy megőrültek-e.
Aki a kisebb ígéreteket megszegi, az a nagyobbakat is meg fogja szegni.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Az emberek azt hiszik magukról, hogy tudják, mit akarnak, pedig ez általában nincs így. Azért néha szerencsés esetben mégis beteljesül, amit akarnak.
Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.
Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.
Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.
Sohase ártsuk magunkat mások dolgába. Elég kinek-kinek a maga lelkiismerete. Ennek általános szabálynak kéne lenni.
Az értelmes ember kiverekszi a maga helyét, a többi elhull. Ez a társadalmi törvény.
Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék – és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.
Az egészséges emberi kapcsolatok nem a sajnálatra épülnek.
A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
Ha elkövetsz egy hibát, akkor mondd el másoknak, mielőtt maguktól rájönnek!
Úgy tűnhet, hogy mások állnak boldogságunk útjában. Valójában mi állunk ott, mert mi választjuk meg, hogy hogyan viszonyulunk az emberekhez.
Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire. Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.
Az emberek dalokat írnak arról, hogy „énekelnek az esőben”, de a valóságban, amikor bőrig áznak, akkor csak siránkoznak.
Azoknak, akik tudnak magukon nevetni, több vidámságban van részük, több barátjuk van.