Aki ura az érzelmeinek, az az egész világot meghódíthatja.
Az érzékelt dolgokat többnyire a hangulatunk szerint színezzük át.
Minél rosszabb a helyzete, annál inkább kiviláglik, mennyire jó ember valaki. A szenvedés nemesít!
Nem lehet sem látni, sem megérinteni a világ legszebb dolgait. Ezeket a szívnek kell éreznie.
A harag rövid ideig tartó őrültség.
Nem lehet a bánat magvát elvetve boldogságot aratni.
Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.
Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!
Az érzelmek elfojtása gyengeség.
A jó táncost a szíve teszi, nem a betanult lépések.
A szívedet nem tudod meggyógyítani. Arra csak az idő képes. Viszont a testedet helyre tudod hozni.
Mi a féltékenység? Szerelem vagy gyűlölet? Szerelemből fakad, de gyűlöletet ébreszt.
Ha nem parancsolsz az indulataidnak, az indulataid parancsolnak majd neked.
Senkinek nem kötelessége, hogy szeressen – de senkinek nincs joga hozzá, hogy gyűlöljön.
A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró… A szeretet meleg.
Érzelmeinkben vannak titkok, amiket a józan ész semmiképpen nem fejthet meg.
Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről.
Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.
Az ember nem tulajdon. Egy kapcsolat nem jelenti azt, hogy nem lehet örömed nélkülem. Nem lehet titkod előttem.
Az életvágy minden ember legtermészetesebb érzése.
Az embernek nincs az első mérgén hatalma.
A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.
Az emberi hang sosem ér olyan messzire, mint a lelkiismeret.
A bűntudat megbénítja az embert, csökkenti ellenálló képességét, védtelenebbé teszi az elnyomással szemben.
Amikor a szív túlcsordul, csak a csend közvetíthet.
A szégyen a büszkeség palástja.
Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket – de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.
Nem lehet nagy a csalódás ott, ahol nincs elmélyült szerelem.
A lélek viharai ellen tablettákat szedni – gyönge dolog.
A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. De határt ismerni nehéz abban, amit jónak hittél.
Az életben nem azon fordul meg valami, hogyan mondjuk el és fejezzük ki, hanem azon, hogy miképpen gondoljuk és érezzük.
Minden megalkuvás közül a szívé a leggonoszabb.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik.
Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.
Kimutatni az érzéseket: ez (…) fontos. Olyan ez, mint amikor azt mondom valakinek, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, de nem ölelem át.
A gyűlölet nemcsak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.
Úgy éreztem, egyetlen érzelemre vagyok képes, saját magam gyűlöletére.
Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt.
Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat.
A szégyen és a félelem között óriási a szakadék. A szégyen gondolkodni tanít, a félelem leszoktat róla.
Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.
A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket.
Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.
Ó hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk e világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?
A szívem természetéből adódóan nyitott és együttérző. Mivel azonban félek a fájdalmas érzésektől és helyzetektől, korlátokat állítok, hogy megvédjem magam.
Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.