Ha feláldozzuk a boldogságot a biztonságért, megkapjuk – de a boldogságunkkal fizetünk érte.
Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek azok, akiket szeretsz.
Az ember sohasem olyan boldog, de nem is olyan boldogtalan, mint hinné.
Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A legsúlyosabb bűnt követtem el, mit ember elkövethet. Sosem voltam boldog.
Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi.
Könnyebb nagy boldogságot ígérni, mint valóra váltani ezt az ígéretet.
Mindenki képes arra, hogy boldogtalanul éljen, a boldogsághoz azonban nagy bátorságra van szükség – az már nehéz feladat.
Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.
Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni.
A boldogság az egyetlen képesség, ami számít. És a boldogságot nem nyerheted el; a boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden másnak megadod magad.
A boldogság nagyon ritka vendég az életben.
Vegyél a tenyeredbe egy vízcseppet, és próbáld meg megtartani. Ugyanezt teszed a boldogsággal is: tenyeredbe veszed, de nem vagy képes megőrizni.
A saját út megtalálása azt jelenti, hogy követed a saját boldogságod.
Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni, aki nem tud egy ponton – mint a győzelem istennője – szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni, mi a boldogság.
Nincs olyan erős mágia a világon, amely boldogságot adna az embernek.
Akkor légy boldogtalan – ha téged ez tesz boldoggá!
Az ember ott a legboldogabb, ahol legközelebb él a szeretethez.
Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?
Minél boldogabbak lehetnének az emberek, annál boldogtalanabbak.
Olyan csodálatos nap volt, hogy úgy gondoltam, kár felkelni.
Ha jó állapotban vagyok, úgy élek, mint a részegek. Szemmel nem láthatóan és műszerrel kimutathatatlanul, de egy kicsit a föld felett lebegek. Szeretek létezni.
Saját tapasztalatomból tanultam meg, hogy az igazi boldogság forrása önmagunkban rejlik, s hogy az emberek nem tehetik igazán boldogtalanná azt, aki boldog akar lenni.
Nagyszerű dolog a lélek nyugalma és az, hogy örülni tudunk magunknak.
Minden embernek joga van keresni az örömöt, ez alatt pedig azt kell érteni, aminek ő örül – és nem feltétlenül azt, aminek mások örülnek.
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás.
Akinek fáj a foga, az azt hiszi, hogy akinek nem fáj a foga, az boldog.
A boldogságunk vagy a boldogtalanságunk attól függ, ahogyan az eseményeket fogadjuk, és nem az események természetétől.
Mindenki másképp boldog és boldogtalan, jelleme, sorsa s még életkora szerint is.
Az ember az én föladásával lelhet rá a legmagasabb rendű, legtartósabb örömre az életben. Ami pedig a halált illeti, a halál adja az élet értelmét.
Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít.
Sokan a boldogságot az embernél magasabb régiókban keresik, mások lejjebb, holott a boldogság emberi méretekre van kiszabva.
Az okos ember minden tudása ellenére sem éri el a boldogságot.
A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.
Amíg van élet, addig van boldogság is.
Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.
Elfelejtünk boldognak lenni – amikor még lehetnénk.
A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.
A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.
Könnyű boldognak lenni, ha semmi más gondod nincs az életben, mint hogy mennyi nyálat eressz ki a szádon.
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.
Boldogságunkat nem kényszeríthetjük ki a sorstól.
Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg.
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
Az élet megtanította arra, hogy a boldog pillanatokért néha nagy árat fizet az ember. (…) A boldogsággal csak az a bökkenő, hogy hamar hozzászokik az ember.
Jó adni, ha kérnek, de jobb kérés nélkül, megértve adni.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.