Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele… Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!
A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.
Ostobának kell lennie annak a férfinak, aki nem veszi észre, ha egy nő boldog a közelében.
A nők már akkor is féltékenyek a férfira, amikor még nem is szerelmesek belé.
Boldog ember az, akinek olyan felesége van, aki sorsában osztozik és segít neki.
A nő boldog s mindent elér, amit csak kívánhat, ha a férfit elbűvöli.
A nők mindig anyagiasabbak a férfiaknál.
Csak a nők tudják, hogyan kell megsebezni valakit. Méregbe mártják kis nyilaik hegyét, s ezek ezerszer jobban égetnek, mint a férfiak tompább fegyverei.
Egy nő, aki mindent tud a férfiakról, rendszerint csak az egyik oldalukat ismeri jól, míg a többiről fogalma sincs. De ez nem jelenti, hogy nincs más oldaluk is.
Azt mondják, hogy a kiszámíthatatlanság csak fokozza egy nő titokzatosságát.
Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A nők haragja tovább tart a bánatuknál.
Ezek szerint a nők mégsem változtak annyit az évszázadok során. A sértett hercegnő eljátszása sosem megy ki a divatból.
Ha Isten nem csókra teremtette volna a nők száját, nem tette volna ennyire könnyen hozzáférhetővé.
A nők is csak emberek, időnként még különb emberek is a férfiaknál, szelídebbek, kedvesebbek.
A nőknek nem magyarázni kell; foglalkozni kell velük.
Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.
Mindenki azt hiszi, hogy nőnek könnyebb túljárni az eszén.
A nőnek mélyen ismernie kell azt a férfit, akit párjául választott, és ennek alapján kell bánnia azzal az érzékeny férfilelkével, mert mindig a nőtől függ a kapcsolat jövője.
Tapasztalatom szerint a szép nők vagy rendkívüli kellemmel vannak megáldva, vagy soha nem látott rosszindulat munkál bennük.
Titokzatos teremtmények a nők. Ha meg tudnák tanulni, hogy pontosan azt mondják, amit gondolnak, a világ sokkal egyszerűbb lenne.
Viselkedj úgy, mint egy királynő, és talán úgy is bánnak veled.
Egy nőnek csak két dologra van szüksége az életben: humorra és egy piros magassarkúra.
A nők olyanok, akár az őzek (…). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket…
A nők azt hiszik, ha fogyókúráznak, boldogabbak lesznek. Tapasztalataim szerint azonban épp az ellenkezője igaz: minél kevesebbet esznek, annál morcosabbak.
Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerűen faképnél hagyja.
Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.
Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.
Minden nő az érzékeny férfit keresi, persze olyat, aki azért nem túlzottan érzékeny. Macsót keresnek, de nem túl macsót. Valójában képtelenség megfelelni minden elvárásuknak.
A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.
A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.
A férfi boldogsága: „Én akarok!”, a nő boldogsága: „Ő akar.”
A bosszúban és a szerelemben az asszony barbárabb a férfinál.
Ha egy nőnek férfi erényei vannak, mindenki menekül tőle; ha nincsenek, ő maga menekül.
A nők mindig állhatatosabbak, még akkor is, ha az nyilvánvalóan szükségtelen.
Csakis az érett lelkű nők képesek túllépni női szerepeiken s fölismerni, hogy önálló és szabad lények, akiknek sorsa – bár velük összefügg, de – nem csupán a Férfi.
Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.
Ne királyné légy – hanem Királynő! (…) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Ha nő vagy, tudj elmenni, túlnőni, felegyenesedni. Értékmérődet önmagadba s nem a férfi tetszésébe helyezni.
Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.
A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust.
A nőknek soha nincs fölösleges imádójuk.
A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat.
A nő addig szép, amíg szeretik.
Mi lenne a férfiakból, ha az asszony meg nem könyörülne rajtuk egy-egy hazugsággal.
Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.
Az a nő, aki habozik, hogy meghozzon-e valami áldozatot azért, akit szeret, ne hozza azt meg.
Egy okos lány csókol, de nem szeret; meghallgat, de nem hisz el mindent; és lelép, mielőtt elhagynák.