A halál rendszerint azt váltja ki az emberekből, hogy mélyebben élik át az életet.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.
Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.
Néhány súlyos elmekórtani esettől eltekintve az emberek többsége abba őrül bele, hogy megpróbál kitörni a hétköznapok egyformaságából.
Hiányzik belőlünk a kellő bátorság, hogy merjük követni a jeleket és az álmainkat. Lehet, hogy ettől vagyunk szomorúak?
Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.
Az embernek nem kell megmásznia a hegyet ahhoz, hogy tudja: magas.
Az emberek rendszerint a leggondatlanabb helyeken keresik a szenvedést, mert azt hiszik, hogy nem érdemlik meg a boldogságot.
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.
Ha úgy viselkedem, ahogy az emberek elvárják tőlem, akkor a rabszolgájukká válok.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.
Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
A szenvedéstől való félelem rosszabb, mint a szenvedés maga. Egyetlen szív sem szenvedett, ha álmait kereste.
A világ azoknak a kezében van, akiknek van bátorságuk álmodni, és akik vállalják a kockázatot, hogy az álmaik szerint éljenek – mindenki a maga tehetsége szerint.
A testnek és a léleknek új kihívásokra van szüksége.
Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték.
Az egyetlen módja, hogy elkerüld a szenvedést az lenne, ha elutasítanád a szerelmet.
Örökre felejtsd el azt az elképzelést, hogy az út valami cél elérésének a módja. Valójában minden lépésünk megérkezés. Minden reggel mondd el magadban: „megérkeztem”.
Ahhoz, hogy valaki teljességben éljen, állandóan mozgásban kell lennie, mert csak így különbözik minden egyes nap az előzőtől.
Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.
Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben.
Mindig legyenek kételyeid. Ha abbahagyod a kételkedést, akkor az azt jelenti, hogy megálltál az utadon.
A felgyülemlett szeretet szerencsét hoz, a felgyülemlett gyűlölet pedig szerencsétlenséget.
Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s nem mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.
Ne próbáld folyton megmagyarázni az érzelmeket. Élj meg mindent intenzíven, és amit éreztél, azt úgy őrizd magadban, mint valami isteni adományt.
Ha az ember szeret, még több értelme van mindennek.
Létezésünk egy bizonyos pillanatában elveszítjük uralmunkat életünk fölött, amely így a sors kezébe kerül. Ez a legnagyobb hazugság a világon.
Egy dolog, hogy az egész világegyetem összefog, hogy megvalósulhassanak az álmaink, és más dolog, hogy teljesen felesleges kihívások elé állítjuk magunkat.
Ne feledd: soha ne légy öntelt az alázatosakkal szemben. És soha ne légy alázatos az önteltekkel szemben.
A győzelem önbizalmat adhat, de nem szabad hogy teherré váljon, és a válladra telepedjen.
Aki beleavatkozik mások személyes történetébe, sosem talál el a sajátjához.
Csak egy bűn van – a szeretet hiánya. Légy bátor, légy képes szeretni, még akkor is, ha a szeretet rettenetes és csalárd dolognak tűnik. Találj örömet a szeretetben. Találj örömet a győzelemben. Kövesd, amit a szíved diktál.
A szenvedés kelyhe nem mindenki számára ugyanakkora.
Senki sem tudhatja, hogy mi fog történni a következő percben, és az emberek mégis mennek előre. Mert bíznak. Mert van Hitük.
Egy stratégia két lehetséges legnagyobb hibája: az idő előtti cselekvés, illetve a lehetőség elhalasztása.
Ismét hatalmas lett az életkedvem. (…) Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni.
Attól még nem fulladsz meg, ha egyszerűen vízbe ugrasz; csak akkor fulladsz meg, ha nem jössz a felszínre.
Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet.
Az emberek már föl sem fogják, mi minden jót mutat meg az élet, mialatt a nap az útját járja az égen.
Minden, ami a föld felszínén és felszíne alatt van, szakadatlanul átalakul, mivel a Föld él, és lelke van.
Mihelyt nem térhetünk vissza, csak azzal kell törődnünk, hogyan juthatunk előre a legjobban.
Járunk szerte a világban, kutatunk az álmaink és eszményeink után. Gyakran elérhetetlen helyekre suvasztunk el olyan dolgokat, amelyek már csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.
Amikor az ember a sorsa beteljesítése felé halad, sokszor kénytelen irányt változtatni.
Ősidőktől fogva tudja az ember, hogy amint félelem nélkül néz szembe a fájdalommal, szabad lesz.
A kincseket a víz mossa ki a földből, és ugyanaz az áramlat vissza is temeti őket.