Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.
Ne aggódj. Máskor is ment az írás, most is menni fog. Semmi mást nem kell tenned, mint leírnod egyetlenegy igaz mondatot. A legigazabb mondatot, amit tudsz.
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Jéghegyek vagyunk önmagunk óceánjában, egytized rész, ami látszik belőlünk, kilenctized lenn van a mélyben.
Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.
Földi életünk rövidre szabott. Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával.
Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
A derű az élők halhatatlansága.
A név olyan, mint egy lobogó.
Megérteni annyi, mint megbocsátani.
Mindig józanul tedd azt, amit részegen ígértél! Ebből majd megtanulod, hogy ne jártasd a szádat!
A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napjain, az talán épp a mai naptól függ.
Jobb egy napig oroszlánnak, mint száz évig gyáva nyúlnak lenni. Jobb talpon meghalni, mint térdepelve élni. (…) Bár sok helyt jobb ész nélkül lehasalni, ha az ember szeretné a bőrét megmenteni.
Nem szabad olyan fene nagy dolgokat kívánnunk. (…) Hisz mindig ki vagyunk téve annak, hogy megkapjuk.
Mindenkinek igaza van, míg be nem bizonyosodott, hogy téved.
Most ne azon tanakodjál, hogy mid nincs. Azon törd a fejed, hogy mihez tudsz fogni azzal, amid van.
Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.
A világ megtör mindenkit, ám a töréspontokon erősödik, aki állja.
Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak.
Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.
Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal, és hol kezdődik az ördög.
Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene.
Senki sem annyira őrült, hogy ne találna egy még őrültebbet, aki megérti őt.
A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.
A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk.
Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.
A derék emberek nagyon szigorúan ítélnek magukról.
Az ember fejlődésének sem használ jobban, mint a krumpliénak, ha mindig újra meg újra ugyanabba a kiélt földbe plántálják nemzedékről nemzedékre.
Nincs szörnyűbb erőszak az emberi természet ellen, nincs kegyetlenebb büntetés, mint ha megtiltjuk a bűnösnek – bármit követett is el – hogy arcát elrejtse szégyenében.
Nehéz lenne kikutatni, mily apró, megfoghatatlan dolgok okozzák néha, hogy egyik ember eléri azt, ami a másiknak nem sikerül.
A hit elvesztése a bűn legszomorúbb következménye talán.
Azt hiszem, könnyebb annak, aki fájdalmát szabadon kitárhatja, mint aki kénytelen egészen a szívébe zárni.
Reszkessen minden férfi, aki egy asszony kezét elnyeri, és nem tudja fölkelteni annak szívében a legforróbb szenvedélyt!
A gyermekek mindig megérzik a hozzájuk tartozók nyugtalanságát, és főleg azt, ha közvetlen közelükben valami gyökeres változás készül.
Még az eleve elrendeltetés hívei is, akik azt állítják, hogy semmit sem tehetünk ellene, szétnéznek, mielőtt átmennek az úttesten.
A mennyország egy tündérmese azoknak, akik félnek a sötéttől.
A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik.
Csak a lúzerek, az örök vesztesek hivalkodnak az IQ-jukkal.
A hírnév olyan állapot, amikor minket több ember ismer, mint ahányat mi ismerünk.
Mindenki elérhet valamit, ha kellő erővel próbálkozik.
Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.
A teológia tudatlanság szárnyakkal.
Az arcodra nézve vagy a hangod árnyalataira figyelve mások gyakran jobban átlátják, hogy milyen hangulatban vagy, mint te magad.
Azért érezzük azt, hogy van szabad akaratunk, mert nem vesszük figyelembe, hogy amíg az akarat maga meg nem jelenik, fogalmunk sincs, mit akarunk tenni.
Minden hazugság kísérti a jövőnket. Nem lehet tudni, hogy mikor vagy hogyan ütköznek a valósággal és igényelnek további hazugságokat.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot.
Nem lehet lekötni. Szabad szellem vagyok: oda megyek, ahova a szél repít.