Ha jól érzed magad a bőrödben, és nem azon töprengsz folyton, hogy milyennek kellene lenned, akkor jóval magabiztosabb leszel.
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert megbéklyózhat a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket.
Bátorság kell ahhoz, hogy a szívünket megnyitva védtelenné váljunk, kockáztassunk, sebeket kapjunk, miközben folyton csak reszketünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk.
Nem akkor lesz béke, ha csatát nyerünk, hanem akkor, ha abbahagyjuk a hadakozást.
A halál árnyékában csak az tud nevetni, aki őszintén, nyitott szívvel, nyitott lélekkel néz vele szembe.
Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem? De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?
A jó ember sose marad egyedül.
Az ész nem ad erőt. Azt csak a szív adhat.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Az embert megszülni nehéz, de jóra nevelni még nehezebb.
Nincs hatalmasabb erő, mint a tudás: a tudással felfegyverzett ember – legyőzhetetlen.
Minden emberi kín apróságokból fakad.
Áldott legyen a mulandóság, amely megújítja az életet.
A jogot nem adják, a jogot szerezni kell! Az embernek magának kell kiharcolni a jogot, ha nem akarja, hogy agyonnyomja a durva kényszer.
Az élet legértékesebb órái azok, amikor az ember szembehelyezkedik az akadályokkal.
Szerelem nélkül élni bánat, de ha szerelmes vagy, kétszeres bánat.
Az emberek nem vaktában várják a holnapot, hanem a tegnap tapasztalataival; mindenki így él.
Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.
Egy vitában az a lehető leghitványabb fogás, ha az egyik fél a másik nyelvtani hibáiba köt bele.
Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.
Azok a halottak, akikkel az ember szemtől szembe találkozik az utcán, általában élők.
Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.
Milyen gyönge az erős ember, amikor nevetségesnek érzi magát!
Nem a ruha teszi az embert (…). A tekintélyes embernek gatyában is van tekintélye. Csak valami tekintélyt parancsoló dolgot kell véghezvinnie.
A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.
Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bűnre, mégsem vétkezik.
A lelkiismeret hangját éjszaka jobban hallani.
Nincsenek se igazságos, se szent háborúk: minden háború igazságtalan és ördögi.
Ha valakinek nincs cipője, hiheti bármennyire rendületlenül, hogy a paradicsomban csodálatos aranycipellői lesznek, mégis vizes lesz a lába, és tüdőgyulladást kap.
Annak, aki ma hal éhen, mit használ a jövő évi ebédben való reménykedés? A hit a lélek tápláléka, nem a testé.
Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál.
Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
Mindenki ki akar válni a többiek közül, mert attól fél, hogy elveszti, hogy nem látja meg önmagát a tömegben.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
Aki uralkodni akar, annak uralkodnia kell önmagán.
Görcsösen ragaszkodni egyetlen elvhez sem szabad.
A féltudás és a sznobizmus kísértései ellen senki sincs eléggé felvértezve.
Ne a tükröd okold, ha a képed ferde.
A dicsőség nem adhat gyönyört annak, aki lopta, nem pedig megszolgálta.
Vannak emberek, akiknek abban telik kedvük, hogy felebarátaikat – rendszerint minden ok nélkül – bemocskolják.
A milliomosnak olyan szerencséje van, hogy közelről láthatja a haszonlesést.
Bármilyen értelmetlen az ostobák beszéde, olykor elég ahhoz, hogy megzavarja az okos embereket.
Vannak esetek, mikor a nő, bármilyen törékeny, és gyönge is a férfihoz hasonlítva, egyszerre erősebb lesz nemcsak a férfinál, hanem a világon mindennél.
Mindenki szeretetre vágyik (…). Mit tehetünk? Még az oktalan állat is szereti, ha megsimogatják. Kidugja pofáját az ólból: no, itt vagyok, simogass meg!
Nem arra születtünk, hogy józanul gondolkozzunk. Nem is hiszem én, hogy van köztünk józan gondolkodású ember.
Hogyan neveljen gyermeket az, aki önmagát sem tudta megnevelni? Hiszen gyermekeket csak példaadással, saját élete példájával nevelhet az ember.
Hiszen, higgye el, nem az az igazi vagyon, amelyet elvehetnek az embertől, hanem az, amelyet soha senki el nem lophat, el nem vehet.
Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni.
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…