Alapszabály, hogy sose kockáztass többet, mint aminek az elvesztését megengedheted magadnak.
Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát,akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal?
Ha nem engeded, hogy valaki szeressen, egyszer nagyon magányos leszel.
Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.
Szerelemért csupán szerelem kell.
Az érzelmeket soha nem a véletlenek váltják ki, hanem mélyen a tudatban gyökereznek, és ezt a tudatot gyakorlati tényezők formálják.
Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankóliaés megalkuszom a mulandósággal.
A barátság nyelve nem szavakból, hanem jelentésekből áll.
Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.
Az ember csalódik, vagy csalódottá teszik, ha szerelmet és életre szóló kapcsolatot keres. Jobb, sokkal jobb, ha az ember a pillanatot élvezi, fenékig üríti az élvezetet, aztán továbbáll.
A „meglátjuk” valójában mindig nemet jelent.
A lélekben nem marad meg semmi beerőszakolt ismeret.
A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.
A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.
Ha szeretünk valakit, nem sokáig emlékszünk arra, hogy megbántott bennünket.
Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!
Ha zsenit játszol, azzá leszel.
A beképzeltség általában elhomályosítja a tisztánlátást.
A motiváció az, amikor az álmaid munkaruhát öltenek.
Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük.
A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.
De fájdalom nélkül örömben sem lehet részed.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
Olyan ember akarok lenni, akire szívesen emlékeznek, nemcsak egyszerűen emlékeznek.
Nehéz, amikor az ember itt marad. Várok (…), és nem tudom, hol van, nem tudom, hogy van. Nehéz annak, aki marad.
Kín a halál, de a kínt is lezárja.
A siker annyit jelent, hogy az ember épp azokkal a képességekkel rendelkezik, melyekre egy adott pillanatban szükség van.
Az arcodra nézve vagy a hangod árnyalataira figyelve mások gyakran jobban átlátják, hogy milyen hangulatban vagy, mint te magad.
Senki nem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit.
Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz. Cselekedni: bizonyságot tenni arról, hogy tudod. Tanítani: emlékeztetni másokat, hogy tudják ők is, ugyanolyan jól.
Maga a halál is az élet feladatainak egyike.
Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.
A jövőnk néha attól függ, kik vagyunk, nem attól, hogy mit akarunk.
Semmit sem fürkésznek az emberek egymás dolgaiban oly mohó érdeklődéssel, mint azt, amihez semmi közük.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.
Nem áll rendelkezésünkre egy szép nagy könyv, amelyből minden kérdésünkre készen kapjuk a választ.
Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
A titkolt szép cselekedetek a legbecsesebbek.
Minden embernek joga van keresni az örömöt, ez alatt pedig azt kell érteni, aminek ő örül – és nem feltétlenül azt, aminek mások örülnek.
Adj egy esélyt a békének.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Aki kérdez, az viselje el a választ is.
Lehetetlen meggyőzni az embereket bármilyen újdonságról. Csak egyet tehetünk: hagyjunk időt nekik, hogy meghaljanak. Majd a fiatal nemzedék öleli magához az új igazságokat.
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
A hazugság nem olyan rossz, ha jót akarnak vele.
Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi.
Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.
Ez a szerelem műve, ha jól működik: többé válsz tőle, mint ami vagy – és többé, mint amire képesnek tartottad magad.
Aki az álmait követi, az nem tétlenkedhet.