A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod – amilyennek Isten teremtett.
Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie.
Ezért olyan szép minden kisgyermek – mert nem érdekli a véleményed.
Legfélelmetesebb ellenségünk (…) a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.
Minden cselekedet következményei benne vannak magában a cselekedetben.
A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.
Aki tudatosan nyugszik abban, amit megértett és igaznak talált, ténylegesen meditál. Ahogy tudatunk ily módon megtisztul, és erőre kap, egyszerűen jobb emberré válunk.
Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni.
Ahelyett, hogy azért aggódsz, mit csinálsz, ha nem jön el, talán elkezdhetnél azon tépelődni, mi lesz, ha eljön.
Még mindig a legműveltebbek kiváltsága annak ismerete például, hogy az embernek idegrendszere van (nem pedig „lelke”).
Minden befejezettet megcsodálunk, minden leendőt lebecsülünk.
Azért szeretünk a szabad természetben lenni, mert ennek nincs rólunk véleménye.
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.
Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.
A világ gonoszságára Istennek egyetlen mentsége van -, hogy nem létezik.
Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.
A lelkifurdalás annak a jele, hogy a jellem nem nőtt fel a tetthez. Jó cselekedetek után is van lelkifurdalás; a szokatlanság teszi, ami kiemeli őket a régi környezetükből.
Hibáink legjobb menlevele, ha elismerjük őket.
Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia.
Amit erőszakkal terjesztenek, az nem lehet sem igaz, sem jó, sem szép.
A vallások semmivel sem inkább örök érvényűek, mint a nemzetek. Egy vallásnak – bármelyiknek – van születése, ifjúkora, öregkora és halála.
Sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el.
A legjobb védekezés a támadás.
A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet.
A legbonyolultabb, s ezért a legértékesebb tulajdonság a döntésképesség.
Nemcsak az a titok, amit nem tud senki. Olyan titok is van, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.
A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak.
Ha két út között kellene választanod, soha ne válassz, hanem várj, amíg megnyílik a harmadik.
Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.
A világ a tükröd. Téged mutat. Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz.
Vigyázz! Amikor azt gondolod, hogy mindig neked van igazad, és te tudsz mindent a legjobban: nagy bajban vagy! A vesztedbe rohansz.
Hallgass! Ne bizonygasd az igazadat! Hallgasd meg, mit mond a másik! Add föl legalább egy pillanatra azt a meggyőződésedet, hogy te tudod jobban! Hátha ő?
Az érett lélek jele a sírni tudás képessége.
Ha kell, add oda mindenedet, de ne tűrd, hogy kizsákmányoljanak.
Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Akik rosszat mondanak rólad, azoknak a szándékaik rosszak. Akkor is, ha ez nem tudatosult bennük s azt hiszik magukról, hogy őszinték. Nem azok!
A szélirányon nem tudsz változtatni, a hullámokon sem, csak a vitorláidat igazítsd jól, és hamarosan hazaérsz a kikötődbe.
Néha a legszebb és legkifejezőbb szemek mögött van a legnagyobb üresség. És egy vaksi, hunyorgó tekintetből árad a lelki gazdagság és a jóság.
Csúnya zajban élünk. Feszültségben, veszekedésben, indulatokban, csikorgó közönyben és zenétlen, kellemetlen lármában.
Minden őrült bölcsességnek gondolja a bolondságát, és a mások bölcsességét pedig bolondságnak.
Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják.
A tehetség olyan, mint egy edény. Akárhogy erőlködsz, akármekkora erőfeszítéseket teszel, nemigen változik a mérete. És egy meghatározott mennyiségű víznél nem fér bele több.
Idegenek hibái fölött ítélkezni könnyű – és igen kellemes.
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.
Muszáj ordító farkasnak lenni a farkasok közt.
A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.
Szép volna az élet, ha minden ember csak félolyan jó volna, mint amilyennek felebarátját szeretné.
Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.
Ha tudod, hogy a jövő sötét, nincs értelme kapkodni.