Soha ne becsüld alá a könnyek csodáját! Ezek a gyógyulás vizei és az öröm folyamai lehetnek. Néha a könnyek a legmegfelelőbb szavak, amiket a szív szólni képes.
Van, amikor a csend hangosabban beszél, és a legnagyobb vigaszt az nyújtja, ha valaki csak ott van mellettünk.
Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.
Nem mondom, hogy ne sírjatok, mert nem minden könny keserű.
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Soha nem zárul be előtted egy ajtó úgy, hogy egy ablak ki ne nyílna.
A bánat egyetlen gyógyszere a napfény, a friss levegő, a kellemes társaság és a jó zene.
Végül úgyis azt teszed, ami a helyes, még ha nehéz is. Tudom, ez nem segít most, és azt is tudom, hogy nem mindig könnyű megtalálni a helyes utat.
Talán nincs is annyira nyomorúságos helyzet, amelyik ne hordozna magában valamiféle vigaszt.
Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.
Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.
A megbánás a leghaszontalanabb dolog ezen a világon. Visszahozni nem lehet semmit. Ha lehetne, szentek lennénk valamennyien. Az életnek nem állt szándékában, hogy tökéletesre formáljon bennünket.
Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.
Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.
Egy semmiségtől is megvigasztalódunk, mert egy semmiség is lesújt minket.
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Ami nem öl meg, az erőt ad.
A rászorulónak valamennyi vigasz közül egyik sem tesz olyan jót, mint a megállapítás, hogy az ő esetére nincs vigasz.
Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.
Vigasztalást azoktól kapunk, akik egyetértenek velünk, fejlődésünket azok szolgálják, akik nem.
Megfoszthatnak a jövőnktől, megkeseríthetik a jelenünket, de a múltunkhoz nem nyúlhatnak.
Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.
Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még a beszéd sem kell. Egy érzés suhan át köztetek. Nem vagy egyedül.
Az élet és a szerelem megy tovább.
Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.
A Pokol nem is olyan rossz, ha van veled egy angyal.
Talán egy napon, évek múlva – ha majd a fájdalom elviselhetővé csillapul – képes leszek visszanézni arra a néhány rövid hónapra, amely mindig is életem legboldogabb időszaka marad.
A dicséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.
Minden repülés zuhanással kezdődik.
Minden egyes seb egy újabb réteget képez védőpáncélunkon, amely így egyre erősebbé válik.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.
Semmit sem nyeshetünk le anélkül, hogy ne éreznénk a hiányát. Még a legrosszabb emlék is része az alapzatnak, amely megtart bennünket a világban.
A tények nem tudtak titkos vágyaimról lemondatni, de egyre inkább tudomásul kellett vennem, hogy az ábrándokat csak önmagam csalására dédelgetem.
Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.
Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.
Ha csak kis időre múlik el a baj, az is jobb, mint ha nem múlik el egyáltalán.
Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.
Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
Vannak órák, mikor a dolgok levetik álarcaikat, mikor a szögletek letompulnak, s a sebek észrevétlenül begyógyulnak a csöndben.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.
A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.
A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.
A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.
A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják.