A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.
Némelyik idő olyan, hogy egy egész hónapot odaadsz belőle egy fél garasért; de van, amiből egy fél órát sem lehet semmi pénzzel megfizetni.
Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.
Időt vesztegetni nem egy olyan súlyos dolog. (…) Az élet nem egy rohanás, hanem egy célbalövészet. Nem a megtakarított idő számít, hanem az a képesség, hogy a célba találjál.
A legtöbb időt arra vesztegetjük, hogy időt akarunk nyerni.
Az idő nem vár.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.
A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.
A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében…
A legfélelmetesebb valami az idő. Igen, az idő. A másodperc, amelyet élünk és mégsem vagyunk urai.
Aki a múltat tagadja, az életet tagadja, s aki a múltat átírja, a jövőt lopja meg.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság a jelen.
Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.
A múlt már csak ilyen. Elmúlt. Vége. Nincs értelme újraélni. Inkább a jelenre összpontosítanék, a mostra, erre a pillanatra.
Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.
Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
A múltad nem változtathatod meg, úgyhogy csak elpazarolod a jelent a bűntudatra.
A legfontosabb idő a jelen pillanat. A legfontosabb ember az, akivel éppen beszélek.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
A jelenen kívül nincs semmink.
Az idő illúzió, lefolyása okban-okozatban csupán érzékszerveink bizonyos berendezésének eredménye, s a dolgok valójában egy álló most-ban léteznek.
Nincs más, csak a múlt, a kézzelfogható és lezárt múlt, amin már nem lehet változtatni.
Amíg fiatalok vagyunk, sokáig azt mondogatjuk magunkban, az élet igazából majd csak később kezdődik. Egy nap aztán azon vesszük észre magunkat, hogy az a „később” már el is múlt.
A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Az időérzékelés nagyban függ attól, az ember éppen mit csinál, mit érez.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.
A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.
Az emberek rosszul mérik az időt – egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
Aki csak a jövőről gondoskodik, nem olyan gondos, mint az, aki csak a pillanatról gondoskodik, mert a pillanatra sosincs gondja, csupán annak időtartamára.
Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.
Az idő a legértékesebb árucikk a világon, sokkal értékesebb, mint az arany, mert ha egyszer elveszett, nem lehet pótolni.
Maradjon a jövő bizonytalan, mert ez az a szövet, ami befogadja vágyainkat.
Miért van az, hogy az öregek olyan korán felébrednek? Azért talán, hogy hosszabb legyen még az az egy napjuk is?
Az idővel minden kísérletünk kudarcot vallott. Mindössze arra vagyunk képesek, hogy mérjük, de kilépni nem tudunk belőle. S kiváltképpen: nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani.
Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog.