A mennyországot ne csak a magasban kutasd; lehet, hogy a lábad előtt hever.
A szerencse az, amikor az előkészület és az alkalom találkozik egymással.
Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.
Ha tökéletes rend uralkodna a világban, akkor nem történne semmi.
Balzac sétabotjának fogantyújára: Megtörök minden akadályt. Az enyémre: Engem minden akadály megtör. Közös a „minden”.
Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.
Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól.
A megszokás elkoptatja a tisztességérzetet is, mint akármi mást.
A demokrácia a csőcselék uralma.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.
Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.
A legnagyobb bűnöm… hogy nem érzem bűneimet.
Nem akkor lesz béke, ha csatát nyerünk, hanem akkor, ha abbahagyjuk a hadakozást.
Aki fél a vereségtől, már vereséget is szenvedett.
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
A csoda csak arra talál rá, aki képes meglátni azt.
Hová figyelsz? Merre tartasz? Mi fontos neked? Miért nem tudod elengedni mindazt, ami silány az életedben?
Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani.
Az ígéret arra való, hogy megszegjék.
Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
Távozz el magadtól, hogy eljuss magadhoz!
Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.
Senki sem mondta, hogy nem lesznek kihívásaink, akadályaink, problémáink. A trükk a „hogyan”-ban van, hogy te ezeket hogyan kezeled: akadálynak, problémának vagy megoldandó feladatnak.
A legtöbbször nem azt látjuk, ami van, hanem azt, amit látni szeretnénk.
Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.
Különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.
Balsors ha sújt rád, lelki nyugalmadat őrizd, s ne szédülj meg, ha szerencse ér.
Ha a szegények szenvedését nem a természet törvényei okozzák, hanem a mi intézményeink, nagy a mi bűnünk.
A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.
Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.
Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.
Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad.
A megbánás nem törli el a rosszaság következményeit.
A világgal való küzdelemben segíts a világnak.
Az érett kor olyan, mint a látóhatár, minél közelebb jutsz hozzá, annál inkább hátrál.
Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik.
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
Soha nincs megfelelőbb időpont a mostaninál.
Ahogy vannak erkölcstelen parancsok, ugyanúgy vannak erkölcstelen tilalmak is.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.
Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis milyen különböző dolgokat látunk.
Mennyi szenvedés fér el két olyan kis helyen, amit egy ujjával eltakarhat az ember: két szemben.
Ha kétszínű vagy, legalább az egyik arcod legyen szép.
Semmi nem rongálja úgy az emlékezetet, mint az ismétlődés.
A gondolkodás a lehető legkeményebb munka, valószínűleg ezért gyakorolják oly kevesen.
Az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle…
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
A túléléshez és a magasabb célok eléréséhez mindenképpen újfajta gondolkodásmódra van szüksége az emberiségnek.