A nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.
Minden nő feministának születik, csak kinevelik belőle.
A bizalom iszonyúan erős szó, amely stabil állapotot eredményez. Megbízni a másikban és őszintének lenni hozzá – ezt a legtöbb ember adott helyzetben nem meri megtenni, nehogy ráfázzon. Az őszinteséghez furcsán állnak hozzá az emberek.
Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (…) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.
Változás addig senkinél sem következik be, amíg az élet keményen be nem húz neki.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
Tényleg úgy van, hogy ha az életedet önmagad miatt éled, akkor a sikerélmény akkor jön, amikor nem is várod.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
A zárkózottak nem beszélnek… inkább cipelik.
Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
A siker abból fakad, hogy kitűzünk egy célt, egy változást, amit el szeretnék érni. És amíg nem léptük át a célvonalat, addig nincs megállás.
Sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.
Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
Nem az internettel van a gond, nem az alkohollal, nem a munkamániával, hanem az érzelmi felvilágosultsággal kapcsolatos tudatlansággal.
Egyedül vagyok, nem melegít senkinek a szerelme, fázom, akárha a föld alatt élnék, bármit írok is, mind száraz, fásult és komor.
Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.
A vágy a rabságban élők legnagyobb ellensége.
Nincs szomorúbb, mint jó bort inni, és senkit se látni.
A zseni és az őrült rokon.
Ha az idegek táncba fognak, legjobb orvosság ez ellen a munka.
Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.
Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.
Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.
Igazi boldogság csak a magányban található.
Jobb részegnek és vidámnak lenni, mint józannak és kedvtelennek.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
A hallgatás mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.
Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk.
Remény. A remény, amely gyengéden körbefonta a szívemet. Most hirtelen kieresztette a karmait, és darabokra tépte.
Ha egy férfi igazán elkötelezett, akkor nem számít, milyen csinos egy nő.
Nem szégyen a győzelem, de veszíteni is lehet büszkén.
Az ember megérzi a gonoszt. Egyszerűen meg tudja állapítani, kiben bízhat, és kiben nem.
Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így működik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik.
Megtanultam, hogy mert én nem látok valamire más magyarázatot, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az csak azt jelenti, hogy én nem látom.
Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.
A győzelmek hajlamosak lekopni az emberről. A vereségek (…) azonban ott maradnak velünk, megérintik a vállunkat, lelassítják a lépteinket, kísértenek álmunkban.
Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.
Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.
Az ember addig csináljon felfordulást, amíg tud.
Soha nem vagy annyira jó, mint amennyire mondják, viszont soha nem vagy annyira rossz sem, mint amennyire lehúznak. Ha ezt megérted, nyert ügyed van.