Az élet túl rövid, és felesleges játszadozni.
Racionális szempontból a pasik a felsővezetők, aztán szépen hazamennek papucsállatkának.
A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés.
A bosszúval legföljebb azt érjük el, hogy egyenlőek leszünk az ellenségeinkkel, míg a megbocsátással náluk bölcsebbnek és intelligensebbnek bizonyulunk.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.
Szikrák vagyunk, és nem tudjuk, hogy merre fúj minket a szél.
Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Hogyan is zavarhatnak a bokrok és a hullámok, amikor tudod, hogy milyen hatalmasak a hegyek és milyen végtelenek az óceánok?
Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.
A halálos veszélyek és örökös küzdelmek között élő férfi lelke sokkal fogékonyabb a lelki nagyságok megbecsülése iránt, mint a béke eseménytelenségeiben elpuhult és nagyobb indulatokra képtelen emberé.
Amikor törődsz azzal, amit csinálsz, a lelkesedés célba juttat. Amikor lelkes vagy, akkor nem kell, hogy más motiváljon téged.
Józan ész és szánom-bánom – ez a kettő mindig későn jön az életben.
Te meglátsz valamit, és azt kérdezed: „miért?”, de én megálmodok sosem volt dolgokat, és azt mondom: „miért ne?”.
Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.
A szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre.
A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás.
Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.
Boldog az, aki felülemelkedik a hétköznapi ügyeken.
Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.
Általános szabály: minél jobban kielégíted valamelyik szükségletedet, annál követelőbb lesz, s minél kevésbé elégíted ki, annál inkább lecsillapodik.
A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.
Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.
Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod.
Nem biztos, hogy az fejlődés, ha mindenáron előre törünk.
Az az ember, aki nem küzd néha, halott.
Nem szabad pirulni. Semmit se szabad szégyellni. Csillag és szemét a sorsunk.
Ha nem jutunk el az út végéig, még nem jelenti azt, hogy eltévedtünk.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
Az őszinteség néha nagyon tud fájni – de a fájdalom a fejlődés velejárója.
Élményeket akarok! Unom már az örökös készülődést az életre: egyszer már élni akarom az életemet.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Az egész életünk azzal telik, hogy mondogatjuk, mennyire szeretjük ezt vagy azt az embert, miközben valójában csak szenvedünk, mert ahelyett, hogy elfogadnánk az erejét, állandóan csökkenteni próbáljuk, hogy beleférjen a világba, amelyet elképzelünk magunknak.
A vallás az, ami visszatartja a szegényt, hogy megölje a gazdagot.
A kis légy, aki hajnalban születik, és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit jelent ez a szó: éjszaka.
Soha nem tudhatod, mennyi időd van még. A szememből csorgó könnyek mindkettőnk könnyei voltak.
Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
A szeretet nem kételkedik. A szeretet megbízik. Éppen ettől szeret.
Az életben (…) számos alkalommal el kell nyomnunk véleményünket, érzelmeinket, gondolatainkat, még tudásunk kifejezésének vágyát is.
Mert ott van az emberi szívben a szeretet, csak megmutatni nehéz. Hiszen mindig mást kell csinálni, nem azt mutogatni.
Keresd és vedd észre a csodákat magad körül. Kifáradsz, ha csak magadra figyelsz, és ez a kimerültség minden mással szemben süketté és vakká tesz.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
A fekete és a fehér együtt képez egy egységet, mindkettő kell a teljes élethez.
Ha meghal is a férj vagy a feleség, akad helyette másik – mit lehet könnyebben pótolni az embernél?
Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
Az egyénnek csak abban a mértékben van hatalma, amilyen mértékben megszűnik egyén lenni.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul.
Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát.
Sohasem állok ellen a kísértésnek, mert rájöttem, hogy azok a dolgok, amelyek nem jók nekem, nem kísértenek.
Sok oka van az embernek az örömre a győzelem nélkül is.