Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
A halottak nem halnak meg. Ha szerettél már érett szeretettel, ezt te is tudod.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Minden hely megszentelődik, ahol boldog voltál.
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem – csak egy gondolat: „Szeretlek”.
Akármilyen zűrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is.
A világ a tükröd. Téged mutat. Tudom, hogy nem szeretsz belenézni, én sem, de kell az önismeretünkhöz.
Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.
Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik.
Tisztelni valakit – a szó igazi értelmében – csak az tud, aki önmagát is tiszteli.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.
A legnagyobb dolgok mind lent, a csöndben, a mélyben, a szótlan, alázatos odaadásban születnek. A szerénység a legnagyobb eredmények szülőanyja.
Amit tudtam, arról később kiderült, hogy nem jól tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és most is így van. És úgy is lesz.
Ha visszanézel, látod, hogy minden sikeredet és dicsőségedet akkor készítetted elő, amikor még szerény voltál. Világbajnok egy sportolóból a verejtékszagú edzőteremben lesz.
Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani.
Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.
Csak annak nem fáj semmi, aki nem szeret. A közönynek nincsenek idegvégződései.
Nem az a baj, hogy örökké rohanunk valahová, hanem hogy sehol se vagyunk.
Sohasem az a kéz enged el, amelyik felülről tart, hanem az, amelyik alulról kapaszkodik.
Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.
A lepke a hernyó jövője.
Az elidegenedés biztos jele, amikor valaki beszéddel akarja kitölteni azt az űrt, amely a szeretet hiányából fakad. Ezért félünk a csendtől.
Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják.
Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj – néha egy életen át -, de menj tovább!
Csakis ésszel, értelemmel sohasem ismerhetsz meg igazán egy embert. Szív is kell hozzá.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen – és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
Ne az legyél, akinek mások látnak vagy látni akarnak – hanem az, akinek te látod magadat.
Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.
A szelídség a legnagyobb erő. A nyúl nem szelíd, csak gyáva. Mert gyenge. Szelíd csak egy oroszlán lehet.
Vigyázz! Amikor azt gondolod, hogy mindig neked van igazad, és te tudsz mindent a legjobban: nagy bajban vagy! A vesztedbe rohansz.
Minden szerelem úgy lép az életünkbe, hogy megfoszt a szabadságunktól. Ha belemegyünk, nem tehetjük azt, amit akarunk, csak azt, amit a szerelem akar.
Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.
Ha jól akarsz élni, szépen és értelmesen, egyetlen gondolatot törölj ki az agyadból. Ez így hangzik: Mindennek mások az okai!
Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.
Jobb egyedül menni szorongva és szomorúan, mint másokkal olyan úton, amely méltatlan hozzánk.
Gyönyörködj kedvesed arcában – ki tudja, meddig láthatod. Örvendj az életednek – ki tudja, meddig tart még. A horizonton lebukó nap a leggyönyörűbb.
Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
Minden nő szeret a másik karjába omlani. Ez mindig így volt, s így is marad, de manapság vigyázni kell, mert nem biztos, hogy a másik elkap. S ha elkap, nem biztos, hogy meg is tud tartani.
Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért.
Ne királyné légy – hanem Királynő! (…) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében.
Nők nélkül mi férfiak hajléktalanok vagyunk. Egy ideje megtanultunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.
A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.
Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben – hanem önmagadban.