Szerző: Jodi Lynn Picoult
Bejelentkezés szükséges.
-
Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.
-
Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.
-
Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.
-
Nem azért szeret az ember valakit, mert az tökéletes. Annak ellenére szereti, hogy nem az.
-
Az öngyilkosság végső állítás, egy búcsúzóul odavágott káromkodás a világnak.
-
Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.
-
Ha az ember csak ücsörög, és töri a fejét, hogy milyen forró lesz majd a tűz, akkor sohasem jut még a közelébe sem.
-
Két oka van, ha az ember nem mondja meg az igazat – vagy mert hazugság révén megkapja, amit akar, vagy mert a hazugsággal megvédi a másikat valamitől.
-
Attól még, hogy az embernek valakivel közös a DNS-készlete, még nem kell, hogy legyen bennük bármi közös ezen felül.
-
Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban.
-
Amikor megszülöd a lányod, meglátod azt az embert, aki a halálod napján fogja majd a kezed.
-
A suttogást még csak hallanod sem kell, máris tudod, hogy rólad beszélnek.
-
Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?
-
Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.
-
Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.
-
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk.
-
Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.
-
Ha más vagy, néha észre sem veszed a milliókat, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Csak azt az egyvalakit látod meg, aki nem fogad el.
-
Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.
-
Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják.
-
Én mindig hittem abban, hogy az ember akár százszor is újrakezdheti, azzá válhat, aki lenni akar.
-
Vajon a Sorstól azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit kapunk, arra válunk érdemessé?
-
Néha rájön az ember, hogy bekötött szemmel megy át a saját életén, és megpróbálja eltagadni, hogy maga kötötte szorosra a csomót a vakká tévő kendőn.
-
Olyan van, hogy az ember szeret valakit, ugye, csak azt nem szereti, ahogy az illető bonyolítja az életét?
-
Senki sem maradhat örökké egy helyben. Még azok körül is megváltozik a világ, akik különben jószántukból nem mozdulnának.
-
A menőknek soha sincsenek barátaik, csak szövetségeseik vannak. Az ember csak addig lehet biztonságban, amíg nem szolgáltatja ki magát – mert bármelyik pillanatban nevetség tárgyává tehetik.
-
Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész.
-
Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.
-
Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.
-
Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.
-
Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán.
-
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
-
A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.
-
Mindennek ára van. (…) Senki se mérheti le előre a tettei súlyát. Általában csak utólag derül ki, miféle kényes egyensúlyok borulnak fel a döntésünk nyomán.
-
Ami eltörött, legyen az csont, szív vagy barátság, összeragasztható, de tökéletesen soha nem lehet helyrehozni.
-
Mindenki arra vágyik, hogy fontos lehessen valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülünk szegényebb lenne az élete.
-
Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.
-
Nem hiszek az önsajnálatban. Csak azoknak való, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel.
-
Ekkor jöttem rá, mért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang.
-
Annak, akit szeretsz, másképpen mondod ki a nevét. Valahogy biztonságban van a neve a szádban.
-
Könnyebb áldozatnak lenni, mint olyannak, aki nem tudta megakadályozni, ami történt…
-
Vannak az életben olyan útkereszteződések, amikor nagy horderejű döntéseket hozunk, miközben nem is vagyunk ennek tudatában.
-
Ha nincs másod, csak egy kalapács, akkor mindent szögnek nézel.
-
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
-
Ha az ember meggondolja, talán a ki nem mondott szavak még fontosabbak, mint a kimondottak.
-
Sokszor nem az idegenek veszélyeztetnek bennünket, hanem azok tudnak legtöbbet ártani, akiket szeretünk.
-
Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.
-
Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik.
-
Az ember nem attól lesz okos, hogy mindenre tudja a helyes választ. Attól lesz okos, hogy mindig a helyes kérdéseket teszi föl.
-
Ha az élet nem tisztességes, nekem sem kell annak lennem.
