Csak annyira vagyunk hatékonyak, mint a legügyetlenebb munkatársunk.
Kíváncsi vagy, hogy lehet küzdeni a szegénység ellen? Dolgozni kell.
A Facebookon lájkollak, csak a való életben nem.
Jobban szeretem a Facebookot a valódi emberekkel folytatott társalgásnál, mert itt nem kell megvárnom, hogy valaki befejezze a mondandóját, mielőtt valami bárgyú, irreleváns megjegyzést tennék.
A normális emberek is nagyon idegesítővé válhatnak, ha idegesítő helyzetbe kerülnek.
Olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!
Mazochista vagyok. Továbbra is lesznek álmaim. Álmodozni fogok, amíg csak élek.
Tudod, ki van egyedül? Az, aki egyre halmozza magában a csendet.
A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.
Ki nem állhatom azokat az embereket, akik kalitkába zárják a madarakat, hogy csak nekik énekeljenek. Hagyd meg a szabadságom és szeress.
Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.
Tartsd észben, hogy sok ember hal meg a hitéért; tulajdonképpen elég mindennapos jelenség. A valódi bátorság az, ha életben maradsz, és szenvedsz azért, amiben hiszel.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
A vezetés terhe az, hogy felelősséggel tartozol a nép jólétéért.
A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet.
Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.
Azok, akiket szeretünk, gyakran a legidegenebbek számunkra.
Sose harcolj a sorsod ellen, mert azt veszítheted el, aki neked a legdrágább.
Hallotta már a „vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.
Lehetsz akármilyen nagy harcos, a vakszerencse dönti el, ki éli túl a háborút, és ki pusztul bele.
Ha boldog akarsz lenni, ne gondolkozz azon, ami jönni fog, vagy ami fölött nincs hatalmad; a jelennel foglalkozz, és azokkal a dolgokkal, amelyeken változtathatsz.
Az élet célja nem az, hogy azt tegyük, amit akarunk. Azt tesszük, amit meg kell tenni. Ezt parancsolja a sors.
Egy ember utálhatja a választását, de ki fog tartani mellette, mert még a legrosszabb körülmények között is meg lesz győződve róla, hogy akkor ez volt a lehető legjobb döntés.
Önmagában az, hogy tisztességes ember vagy, nem biztosítja, hogy helyesen cselekszel.
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Csak másokat utánozva tehetünk szert saját személyiségre.
A remény nem más, mint a képzelőerő állhatatossága.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
A megszületésed egy hiba, és az egész életedet arra fordítod, hogy ezt korrigálni próbálod.
Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.
Fura, hogy milyen ritkán gondol az ember azokra a nőkre, akik megvoltak. Mindig azokra emlékszik, akikkel nem jött össze.
Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
Amíg nem találsz valamit, amiért küzdhetsz, beéred azzal, ami ellen küzdhetsz.
Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerűen vagyunk. Egyszerűen vagyunk, és minden csak megesik velünk.
Szükségem van a halál káprázatos csodájára, amely képes egyetlen másodperc alatt tárggyá varázsolni egy hús-vér embert.
Egy régi közhely szerint mindig elpusztítjuk, amit szeretünk – nos, akárhogy nézzük, ez fordítva is igaz.
Nincsen bennem semmi eredeti. Az életem során megismert emberek közös erőfeszítése vagyok.
Ha nem tudod, mit akarsz, végül csupa olyasmit kapsz, amit nem akartál.
Azt akarom, hogy ne fogadd el késznek ezt a világot (…). Találd ki magadnak. Találd ki, hogyan kell megteremteni saját valóságodat. A saját szabályaiddal.
Ha nincs módunk megtapasztalni a valódi káoszt, soha nem nyerünk valódi békét.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
Az emberek sokszor használják a telefon nevű szerkezetet, mert nem bírják egymás közelségét, de ugyanakkor rettegnek a magánytól.
Számtalan dolog van, amit nem szeretünk tudni azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.
Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.
Ma még gondolkodó, szenvedő emberi lények vagyunk, de holnapra szerves trágya lesz belőlünk, svédasztal a férgeknek.
Ki kell szabadulni az önfejlesztés csapdájából, hogy teljes sebességgel, vakon rohanhassak a vesztembe.
Látom a történelem legerősebb és legeszesebb embereit (…), és ezek az emberek benzinkutaknál és éttermi konyhákban robotolnak.