Minden, ami történik velünk, tanulságot hordoz magában, amely gazdagíthatja életünket.
Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.
Az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Az életnek az a sajátossága, hogy életveszélyes.
Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: „Miért ne?”
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Nem könnyű az élet, ha nem alkalmazkodunk.
Az életnek nem célja, hanem értelme van.
Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Ti, fiatalok, mindig siettek. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.
Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi.
Minden elmúlik, minden visszajön; így forog örökké a lét kereke.
Az élet nem lehet teljes egy kis őrület nélkül.
Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!
Nem az a legnagyobb baj, ha rossz dolgok történnek velünk. A legrosszabb az, ha semmi nem történik.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Ha még élsz, az azért van, mert még nem érkeztél meg oda, ahova meg kell érkezzél.
Hiszen mindenki csak olyan életet élhet, amilyet csinált magának. Tehát mind emocionális, mind racionális szempontból azt kapja vissza, amit beletett az életbe.
Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják.
Az elme csupán fekete-fehér. Az élet olyan, mint a szivárvány.
Ez itt (…) a valós élet, amelyben nincsenek valódi válaszok.
Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?
Az életben (…) sokszor kapunk sebeket, sokszor ránk taposnak, megbántanak, megsértenek, de értékünket mégis megtartjuk. Ha van.
Amit átélünk, mindig a valós esemény előtt vagy után éljük át, mely elementáris és felfoghatatlan gyorsasággal tűnik tova; átéléseink mind álomszerű, csupán a mi szűk személyünkre korlátozódó képzeletszülemények.
A legnehezebb az életben: élni és nem hazudni.
Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.
Az élet szívás, aztán meghalsz.
Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz.
Eldöntöttem, melyik életet választom, most már szeretném elkezdeni élni.
Nem mi döntjük el, hogy mikor éljünk. Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk.
Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.
Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Nem kell mindennek jól végződnie (…). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.
Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember.
Könnyű az életet megnehezíteni! És milyen nehéz megkönnyíteni!
Az életben a legnagyobb kockázat nem az, hogy [valaki] hibákat követ el, hanem hogy sajnálkoznia kell az elmulasztott dolgok miatt.
Utasok vagyunk… de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is: valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból – s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.
Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él.
Minden egyes nap esély arra, hogy életünket jobb irányba fordítsuk.
Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad.
Gyakran kölcsönt veszünk fel a jövőnkből, hogy múltunk adósságait fizessük ki vele.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.
Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.
A legszebb dolog, ami embernek osztályrészül juthat, az élet misztériuma.
Az élet szép és bármit is juttat neked a sors, ne felejts el élni! Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.
Az élet játék, játszd. Az élet túl értékes, ne tedd tönkre.
Óvakodj a bölcsességtől! Az élet minden, csak nem bölcs. Az élet állandó mozgás, változás, s hogy az ember jól érezze magát benne, rugalmasnak, nyitottnak kell lennie.
Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
Naponta legalább egyszer nevessünk. Van a nevetésben valami, ami könnyebbé teszi az életet.