Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.
Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.
Az igazság trükkös dolog, és sokszor csak a nézőponton múlik.
Az a fájdalom, amit az ember a szívében érez, sokkal nagyobb tud lenni, mint bármilyen más, fizikai fájdalom.
A bátorságot magadból meríted, nem a körülményekből. Aki bátor, kilátástalan körülmények között is az.
Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.
Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.
A megbékélés sosem felejtés. Éppen ellenkezőleg: emlékezés, de bocsánattal teljes emlékezés.
A jövőben nincsenek gondok, csak a jelenben vannak. Aki a jövővel küzd, a jelent veszíti el.
Jusson eszedbe döntéskor: nemcsak a döntést, hanem annak természetes következményeit is magadra vállaltad.
A vágy lehet jó, ugyanakkor veszélyes is. A vágyban sokkal nagyobb az esély, hogy szerelemmé változik, mint a közömbösségben.
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi… ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
A bizonyosság, akkor is, ha keserű a tudás, mindig sokkal, de sokkal jobb, mint a nem tudás bizonytalanságában élni.
Lehetséges egyetlen nap alatt újra és újra beleszeretni egy emberbe, és egyre jobban szeretni?
Az embernek minden óráját úgy kell megélni, mintha az lenne az utolsó (…), és minden napot úgy, mintha halhatatlan lenne.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Nem tudod, milyen érzés, amikor az ember csapdában van, beragad az életébe, reménytelenül. Próbálkozni, keményen próbálkozni és soha… soha nem érni el semmit.
Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.
Titokzatos teremtmények a nők. Ha meg tudnák tanulni, hogy pontosan azt mondják, amit gondolnak, a világ sokkal egyszerűbb lenne.
A bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.
Néha a legegyszerűbb szavak a leginkább szívből jövőek.
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Viselkedj úgy, mint egy királynő, és talán úgy is bánnak veled.
Siet loholva élni, s érezni is siet.
Óvakodj attól, hogy fényűzéssel irigységet kelts. Hordj egyszerű ruhát, de a szépség róla ne hiányozzon.
Ahol csak lehet, tégy jót; közben gondolj arra, hogy aki szívében jó, azt a sors nem terheli nagy szenvedéssel.
Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.
A legrégibb, legrövidebb szavak, – az „igen” és a „nem” – igénylik a legalaposabb gondolkodást.
Ne tégy soha semmit mással, amiért gyalázat érhet, még titokban sem, mert a szemérem önmagad előtt még inkább kötelez.
Ha a bölcs mérget ad, igyad meg nyugodtan, ha a bolond az élet italát nyújtja, öntsd ki.
Amit nem értesz, abba ne fogj, hanem tanuld meg előbb, mi a teendő; így lesz az élet számodra könnyű.
A tetteink megbánása majdnem olyan, mintha a saját életünket bánnánk meg.
Egy nőnek csak két dologra van szüksége az életben: humorra és egy piros magassarkúra.
A boldog ember jól érzi magát, szórakozik, és közben megváltoztatja a világot, mintegy mellesleg.
Miért is ne bíznál egy idegenben, ha semmi sem bizonyítja, hogy nem érdemes? Az élet úgy kezdődik, hogy elengeded magad.
Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Az ember néha annyira vágyik a változásra, hogy teljesen megfeledkezik a félelméről.
Az igazi felfedezőúthoz nem más tájakra van szükség, hanem új szemre.
Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.
Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.
A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk.
Ahhoz, hogy a valóságot valahogyan elviselhessük, mindnyájunknak kell magunkban néhány kis bolondságot melengetnünk.
Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.
Az elmúlt dolgok emlékei nem szükségszerűen úgy emlékeznek a dolgokra, ahogy voltak.
Egyik ember nem olyan, mint a másik? Mit számít, herceg-e vagy kocsis, ha helyén van a szíve meg az esze!
Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
Vannak a lelkünkben bizonyos dolgok, melyekhez nem is tudjuk, mennyire ragaszkodunk. (…) Mert a bukástól vagy a szenvedéstől tartva, nap mint nap halogatjuk, hogy birtokba vegyük őket.
Az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben.
Azok a helyek, ahova vágyunk, mindig több tért foglalnak el az igazi életünkben, mint az a hely, ahol tényleg vagyunk.
Ha azt látod, hogy sokan megelőztek, gondolj arra: hányan vannak, akik még utol sem értek.