Aki nagyon magyarkodik, az nem nagyon magyar.
És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
Amit szivedbe rejtesz,szemednek tárd ki azt;amit szemeddel sejtesz,sziveddel várd ki azt.
Hittél a könnyü szóknak,fizetett pártfogóknaks lásd, soha, soha senkinem mondta, hogy te jó vagy.
Harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
Nem találok szavakat magamra.
Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.
A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.
Az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt.
Mikor az éj leszáll s a csillagok feljőnek, mikor a világ szavai elhalnak, elkezd beszélni a természet, akkor a végtelen mindenség megnyílik s az ember lelke lát.
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.
Hanem hát a harag rossz tanácsadó, de a büszkeség még rosszabb.
A mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi.
Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában.
Egy indulat, egy szenvedély, egy harag, egy sértés, egy tüzes pillantás megfordít, s önmagad ellenkezőjévé tesz.
Az emlékezet a leghosszabb betegség, mert annak az idő a gyógyszere.
Nincs nagyobb szenvedés, mint az a tudat, hogy másnak szenvedést okoztunk.
Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat.
Rossz dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.
A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni.
Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.
Szív ügyében, szerelemben, tanácsot se ne kérj, se ne adj.
A nép sokféle nyelven beszél, de egyforma szívvel szeret.
Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.
Milyen boldogtalanok volnánk mi, férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni.
Aki az emberek bölcsességére számít, az bizony csúfot lát; hanem aki a bolondságukra számít, az mindig célba talál.
Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?
Akik apró érzékenykedésnél könnyen tudnak sírni, azok valami nagy fájdalomnál nem tudnak mást, csak hallgatni és bámulni.
Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.
Nem kell bátornak, szentnek, mártírnak vagy zseninek lenni ahhoz, hogy valaki ateista legyen. Elég, ha képes azt mondani, hogy „nem tudom”.
Jobb tanulatlannak lenni, mint a kormány által kitanítottnak.
Az egész életedet töltheted a hazugságok tanulmányozásával, és ezt a tudást használhatod arra, hogy elmondd az igazat.
Nem tudsz megijeszteni a halállal, mert minden, amitől félni lehet, az életben történik velünk.
A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.
Csak az ateisták lehetnek erkölcsösek. Ha jutalomért vagy a büntetés elkerülése érdekében cselekedsz, az nem erkölcs.
Az élet halad, és mindegy, hogy mennyi élvezet van benne, van szomorúság is.
Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.
Boldogtalanok a balgák, akik azt hiszik, hogy boldogok. Olyan hit kell, mely tudással társul, olyan hit, mely tetté válik.
A család megöli a szerelmet. A szerelem: rácsodálkozás, és ha megszokás lesz belőle, már vége is.
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.
Ami kedveset nem mondasz ki idejében, nem pótolhatod, ami gorombaságot meg kimondasz, vissza nem vonhatod.
Kivételekre nem lehet a világot építeni.
Mindazt, ami bennünk van, gyerekkorunkban ültették el bennünk.
Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.
A szégyen és a félelem között óriási a szakadék. A szégyen gondolkodni tanít, a félelem leszoktat róla.
A történelmet csontból, húsból és akaratból álló emberek csinálják.