Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak.
Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.
Ah, ez az üresség! ez a szörnyű üresség, amit itt érzek a lelkemben! – Sokszor gondolom: ha csak egyszer, csak egyszer szívedre szoríthatnád őt, ez az egész űr ki lenne töltve.
Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
Talán hülyeség azért szeretni valamit, mert mindenki más is szereti, de ennél is nagyobb hülyeség, ha azért nem szereted, mert mások szeretik.
A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Gondolj arra, hogy milyen buta az átlagember, és rádöbbensz, hogy az emberek fele még annál is butább.
Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.
A szerelem éppúgy az élet ajándéka, mint a szépség.
Elveszíteni valakit, akit szeret az ember, soha nem könnyű.
A jó kezdet fél siker.
A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.
Menjetek ki a természetbe, s ismerjétek meg egymást ott, ahol az ember őszinte lesz.
A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés.
Két békés hatalom van: a jog és az illem.
A világ mindég az marad, ami volt, csak az emberek cserélődnek ki.
A tűz ellen csakis tűzzel lehet felvenni a harcot.
Az állatok közül egyedül az ember kegyetlen. Egyedül ő az, aki azért okoz fájdalmat, mert örömét leli benne.
Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.
Amikor két alternatíva van, mindig a harmadikban lehet csupán reménykedni.
Legtöbbször olyankor van az embernek kötelessége, amikor egy másikat akar elmulasztani.
A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.
Aki kérdez, az viselje el a választ is.
Szeressétek a rosszat is – a jót könnyű szeretni. Nincs önmagában jóság vagy gonoszság; ember van csupán, aki az útját járja.
A nevetés megmérgezi a félelmet.
Szerelem. Egyfülű kosár – olyan nehéz, hogy csak ketten bírnák könnyen – de csak egy füle van, hol az egyik cipeli, hol a másik.
Oly csúnya a halál… és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.
Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.
Az ember arra ítéltetett, hogy újra és újra elkövesse hibáit, mert csak a tapasztalatból hajlandó okulni.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.
Kiváltságból arrogancia lesz. Az arrogancia pedig az igazságtalanság melegágya. Ebből csíráznak ki a romlás magjai.
Az ember nem arra gondol, amire szeretne, hanem ami eszébe jut.
A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.
A szerencse önmagában soha nem elég.
Egyetlen egyszerű baj van veled – azt hiszed, hogy bőven van időd.
Létezésünk egy bizonyos pillanatában elveszítjük uralmunkat életünk fölött, amely így a sors kezébe kerül. Ez a legnagyobb hazugság a világon.
Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései.
Az új akkor tud belépni az életedbe, ha helyet csináltál neki: ha a régi romba dőlt, és te kisöpörted a romokat.
Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.
Ravaszság dolgában a buta ember mindig túltesz az okoson.
Minden lehetőség közül akkor választasz a legrosszabbul, ha megengeded, hogy nélküled döntsenek a te ügyedben.
El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.
Amikor keresünk valamit, az a valami is keres minket.