Miközben párhuzamosan éljük életünket, embertársaink világába csak gyér betekintést nyerhetünk.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
Boldog ember az, akinek olyan felesége van, aki sorsában osztozik és segít neki.
Vágyakozó gondolataidat változtasd erőteljes akaraterővé.
Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.
A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a „nem volt időm” szavakkal lehet kifejezni.
A szerelemben nincs nyugalom, mert az, amit elértünk, csak egy újabb kiindulópont ahhoz, hogy még többre vágyódjunk.
Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.
Hiszem, hogy az egész világ boldogabb lesz attól, ha két ember, csupán két ember, boldogabb.
Az akadályok nem győzhetnek le; minden akadály azért van, hogy legyőzzük.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem hogy kifejezze!
Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.
Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.
Ami történt, megtörtént. Most már arra kell gondolnunk, hogy mi a dolgunk.
Sohasem volt jó a bajnak félúton elibe menni. Ti, fiatalok, mindig siettek. Könnyű valamit megtenni, de nehéz meg nem történtté tenni.
Az élet megváltozhat, és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.
Boldog az, aki otthon boldog.
Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (…) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.
Minden eszmerendszer szépen felépített átverés, ha logikusan közelítjük meg.
Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.
Kedves légy, és tarts ki mindig, semmi másban nincs vigasz!
Abból élünk, amit kapunk, de az éltet minket, amit adunk.
Az emberek hajlandóak küzdeni azért, amit a sajátjuknak gondolnak, még akkor is, ha tolvajlással jutottak hozzá.
A gondolatot és tetteket mérföldek választják el.
De akkor se adjatok fel minden reményt, mert ki tudja, mit hoz a holnap. Olykor épp a felkelő nap hozza a tanácsot.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.
A bölcs emberek azért beszélnek, mert van mondanivalójuk; a bolondok azért, mert mondaniuk kell valamit.
A lehetetlent csak úgy rámondani valamire: gyávaság.
Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!
Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek… Kelj föl korán, dolgozz keményen. Nem fog megártani: a fejed dolgozik, a tested tevékeny.
Ha keveset adsz is, ha szívből adod, soknak számít.
Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.
Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.
Ha a tudás megelőzi a tapasztalatot, előfordul, hogy értelmetlennek tűnik.
Képzeljük azt, hogy mind őrültek vagyunk! Ez megmagyarázna minket egymásnak. Megfejtene sok rejtélyt.
A kikényszerített tiszteletben mindig félelem van.
Ne feledd, hogy a jó házasságban nem a boldogság, hanem a stabilitás a lényeg.
A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség.
Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.
Vajon az embernek, ha nem tudja, hogy kicsoda, nem kötelessége önmagát megkeresnie?
A legjobb barátom! (…) Mi olyanok vagyunk, mint a hegyek; két nagy hegy, amely egymás mellett áll a hegyek régi otthonában. És még egy földrengés is kevés lenne ahhoz, hogy elválasszon minket.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Ha azon kesergek, amit korábban tettem, vagy attól félek, ami a jövőben történhet majd, mindegyik a jelenben okoz szenvedést.
Ha a sikertelenséggel nem járna bűnhődés, a siker nem lenne jutalom.
Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk.
Te akkor is teljesítsd a kötelességedet másokkal szemben, ha azok nem teljesítik a magukét veled szemben.
Az ember szabadon választja meg sorsát, s mindaddig nem értheti a létet igazán, míg fel nem ismeri, hogy a halál része az életnek.