A boldogság nem egyéb, mint a tettek melegsége, az alkotás felett érzett megelégedettség.
Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.
A mosollyal fizetni lehet. A mosollyal kárpótolni lehet. A mosollyal életet lehet adni. És van mosoly, melyért meghal az ember.
Egyetlen esemény felébresztheti a bennünk lakó, számunkra ismeretlen valakit. Élni annyit jelent, mint lépésről lépésre megszületni.
Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.
Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.
Aki mást megaláz, (…) az maga is alávaló.
A kamasszá érett gyermek, aki nem tud többé mit kezdeni anyjával, nem lel addig nyugalomra, míg rá nem talál az asszonyra. Egyedül csak az asszony tudja majd újra emberré összerakni.
Legyőztél, tehát még erősebb lettem.
A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.
Arról tudom felismerni azt, aki valóban szeret, hogy nem lehet megsérteni.
Helyrehozhatatlan a múlt, a jelen viszont olyan számotokra, mint az építő lába előtt heverő mindenféle épületanyag: a ti dolgotok, hogy jövendőt építsetek belőle.
Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.
Az igazi segítség a jogos kritika.
Sokkal jobb a világot olyannak látni, amilyen, mint álomvilágban élni, bármennyire kellemes és önbizalmat nyújtó legyen is az.
A tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke előbb-utóbb belerobban a képünkbe.
Az ember képességei végesek, és a teljes igazságot csak megközelíthetjük, de sohasem érhetjük el.
Valahol a világban valami hihetetlen dolog csak arra vár, hogy felfedezzük.
Ne várd el az emberektől, hogy mások legyenek, mint amik valójában. És magadtól sem.
Vannak dolgok, amikről azt gondolom, hogy jobb jó mélyre elásni őket az agyunkban, semmint hogy másokkal megosszuk őket.
Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük.
Az, hogy az ember nem tudja az okot, nem jelenti azt, hogy nincs is.
Mi a fontosabb: szeretni vagy szeretve lenni?
Nem jó sem öregnek, sem fiatalnak sok időt tölteni a halálra gondolással.
Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.
A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.
A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon, akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.
Ezt a világot tulajdonképpen az ördög teremtette egy olyan pillanatban, amikor Isten éppen nem figyelt oda.
Az emberek tudatlannak születnek, nem ostobának; ostobává az oktatás teszi őket.
A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.
Soha ne kövesd el ugyanazt a butaságot kétszer, hiszen elég nagy a választék!
A félelem a babona és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.
Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.
Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.
Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.
Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk.
Néha, nehéz körülmények között, összetévesztheti az ember az együttérzést a szerelemmel.
Soha ne bízz senkiben, Daniel, s a legkevésbé azokban, akiket csodálsz. Tőlük kapod a legnagyobb pofonokat.
Amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla.