A dolgoknak megvan az a kellemetlen hajlamuk, hogy felgyülemlenek.
Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni… De érdemes?
Ahhoz a helyzethez képest kell becsületesen és természetesen viselkedni, amibe az élet viszi az embert.
Ha a hatalmasok játszmáját játszod, győzöl vagy meghalsz. Nincs középút.
Mennyi minden van az életünkben, amely tökéletesen rendben van, és figyelemre sem méltatjuk, mert mindig csak arra a kevésre figyelünk, amely éppen nincs egészen rendben.
Addig kezdj hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.
A tények néha olyan kibogozhatatlanul keveredtek össze a fantázia termékeivel, hogy – noha hazugság nem hangzott el – nehéz volt észben tartani, hogy mi a szigorúan vett igazság.
Ne köpj a tányérba, mert talán még enned is kell belőle.
Téged akarlak, téged és örökre. Egyetlen élet egyszerűen nem elég nekem.
A múltat nem lehet kiradírozni. El lehet rejteni, szép simára csiszolni, fényezni, de az ember akkor is tudja, hogy mi van a felszín alatt.
A női hiúság sosem bocsát meg.
A bizalom életbevágóan fontos két ember kapcsolatában. Nemcsak tudni kell a másik emberben megbízni, de magában a kapcsolatban is bíznunk kell.
Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.
Vannak az életben pillanatok, melyekből csak egy emlék marad lelkünkben: az, hogy boldogok valánk.
A való világban gyakran a gyerekek azok, akik feltakarítják a szemetet, amit a szüleik hagynak maguk után.
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.
Az ijedtség olyan, mint a bárányhimlő. Ha ügyet sem vetsz rá elmúlik magától, de ha elvakarod, mindörökre rajtad marad a nyoma.
Az ember jobban tud örülni, ha csak egy-két apróságot kap, mint ha sokat egyszerre.
Az a szó, hogy „lehetetlen”, nem szerepel a szótáramban.
Az életben az az egyetlen bizonyosság, hogy minden bizonytalan.
Nem a kicsapongás féktelensége, hanem az együttélés egyszerű öröme kapcsol legszorosabban a nőkhöz.
Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.
Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.
A képzelet a valóság királynője.
Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél… de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!
Életünk egyik legfontosabb döntésévé válhat, ha annak ellenére el tudunk köteleződni a szeretet mellett, hogy a szívünkben fájdalmat érzünk.
Olyan ember akarok lenni, akire szívesen emlékeznek, nemcsak egyszerűen emlékeznek.
Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.
A szeretet és az igazság olyan szoros egységet alkot, hogy gyakorlatilag nem is lehet őket szétválasztani. Olyanok, mint ugyanannak az éremnek két oldala.
Az igazi művészet, mint a mozarti felhangzás, tökéletesen érthető, és tökéletesen megmagyarázhatatlan.
Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.
Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.
Az emlékezés mindig sajnálkozás is, hogy a jót, amink volt, az idők folyamán el kellett vesztenünk, és a rossz nem lett jobbá.
Szerfölött nehéz egy nőnek beletörődnie abba a gondolatba, hogy meggyűlölje őt az a férfi, aki szereti, s hogy esetleg mást szeressen.
A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
A jó barát lelkem fele.
Tőlem függ, hogy a világot derűsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.
Szeretnek, mert szeretnek. Nincs szükség okra a szerelemhez.
Ha nincs módunk megtapasztalni a valódi káoszt, soha nem nyerünk valódi békét.
Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk.
A megalkuvás az egyetlen, ami romba dönti álmainkat.
Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről.
Az motivál, ha cselekszel, és nem az, ha gondolkozol a dolgokról. A cselekvés hozza meg a lelkesedést és a cselekvés során bukkannak fel új lehetőségek. Vágj bele!
Az erős nem fél. Csak a gyenge fél. Maga a félelem pedig nem egyéb, mint annak a tudatnak az átélése, hogy gyenge vagyok. Védtelen. Megölhető, tönkretehető, kifosztható.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.