Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva.
Az ürülék arra emlékeztet, hogy senki sem követelhet huszonnégy órás tiszteletet.
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
Mindig is úgy találtam, hogy a kegyelem nagyobb sikerre visz, mint a szigorú igazságosság.
Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.
Ha valamit nagyon szeretnénk, akkor sokszor csak valami nagyon nemszeretem dolog útján érhetjük el.
Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél!
Mindenki hülye, ezzel együtt kell szeretni.
Lehet-e tragikus egy szamár? – Amiért elpusztul terhe alatt, melyet sem hordani, sem ledobni nem képes?
A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs.
Mint mindenben ezen a földön, hinni kell benne, hogy győzhetsz, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni.
Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék.
Minél nyomtalanabb eltűnésünk, annál drágább a létnek minden morzsája.
Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem takarnád el az arcod. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem… tovább már nem bírnék meglenni nélküle.
Nem mindig azé a nagyobb felelősség, aki a hibát elköveti, hanem sokszor azé, aki nem képes megbocsátani, és ezzel sokkal nagyobb hibát követ el.
Hasznos lehet számunkra, ha belátjuk, hogy korántsem vagyunk olyan rendkívüliek, mint ahogy képzeljük, mert akkor mindjárt reálisabban tudjuk szemlélni önmagunkat.
Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
A belső bölcsesség csak fájdalommal szerezhető meg.
A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.
A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!
A tudás és az igazság nem ugyanaz.
A vita elengedhetetlen az ismeretlen felé tartó folyamatban. Ha olyan problémát kívánunk megoldani, amelyet még sohasem oldott meg senki, akkor az ismeretlenre nyíló ajtót tárva-nyitva kell tartanunk.
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme, egyesek önként csukják be, úgy bizony.
Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.
Légy bátor, és hatalmas erők jönnek a segítségedre!
Így vagy úgy – egy embernek önmagában semmi esélye sincs.
Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.
A kíváncsiság nem bűn (…), de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk.
Az igazság sosem diadalmaskodik, csak kihalnak az ellenfelei.
Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz, de ne feküdj le már az út elején.
Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.
Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.
Ahogy vétkeztünk, úgy szenvedünk.
Az ember akkor ismeri meg magát, ha mindenét elveszíti.
Az életben nincsenek kezdőknek való osztályok, az embertől mindjárt a legnehezebbet kívánják.
Senki sem tud természetes lenni, ha megpróbál természetes lenni. Vagy ha azon erőlködik, hogy ne próbálkozzon.
Húzod a sors szekerét, nem számolod a lépteidet, egyszerűen mész.
Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.
A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.
Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.
Minden olyan szerzemény, amely nem felel meg a ráfordított munkának, becstelen.
Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember.
Mily kevés gyönyör elég a legtöbb embernek, hogy az életet jónak találja – milyen szerény az ember!
Mindenkivel történik néha valami, de ha az ember megszokja a rosszat, akkor vége van az önbecsülésének.
A világ azoknak a kezében van, akiknek van bátorságuk álmodni, és akik vállalják a kockázatot, hogy az álmaik szerint éljenek – mindenki a maga tehetsége szerint.
A barátok akkor is vigyáznak az emberre, amikor nem látja be, hogy szüksége van rájuk.
Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz.
El kell búcsúzni. Ha az ember nem teszi, örökre szilánkok maradnak a lelkében.