Egy ötperces csata olyan legendákat szül, amelyek évezredekig élnek.
A legjobban úgy kezelheted az örökkévalóságot, ha csak egy napot élsz egyszerre.
Sokkal jobban esik akkor megtenni valamit, ha nem kötelező.
A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.
Igyekezzünk úgy élni, hogy amikor meghalunk, még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen.
A mennyországot ne csak a magasban kutasd; lehet, hogy a lábad előtt hever.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.
Az összes fegyver közül a legborzalmasabb a szó, amely úgy dönt romba egy egész életet, hogy nem hagy vérnyomot, és az általa ejtett sebek soha nem gyógyulnak be.
Úgy látszik, ha az embernek mindene megvan, csak akkor boldogtalan úgy istenigazában.
A művészet lényege: célszerűség cél nélkül.
A szerelem a tétlen ember elfoglaltsága, a harcos szórakozása és az uralkodó üdülése.
Csodálatos, hogy amikor nem vagy a saját utadon, mekkora pofonokat kapsz.
Amint az ember megteremt valamit, többre vágyik. Az elég nem létezik.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Elég nehéz egy embertől elvenni valami olyat, ami boldoggá teszi, és még nehezebb, amikor úgy tűnik, az az egyetlen dolog.
Az igazi szabadság (…) nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg.
Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, „akarni” vagy „nem akarni”. És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.
Kockázataimról és mellékhatásaimról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
A hazugság nem olyan rossz, ha jót akarnak vele.
A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
A Fájdalom az egyetlen nemesség,amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.
A harcos cselekszik (…). A bolond pedig csak reagál a cselekvésre.
A bölcs embernek nincs szüksége tanácsra, a bolond meg úgysem fogadja meg.
Az élet egyetlen értelme a szerelem. Akinek nem sikerül találnia senkit, az nem mondhatja el magáról, hogy megvalósította az álmait.
Nem szabad annak élned, amid nincs. Inkább élj úgy, mintha bármit megtehetnél, amiről álmodsz.
Aki hibát akar találni, az az Édenben is talál.
Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó?
Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.
Nem hiszek az önsajnálatban. Csak azoknak való, akik nem tudnak mit kezdeni az idejükkel.
Lehet, hogy nem őrültem meg. De ha ez így van, akkor tuti, hogy mindenki más begolyózott.
A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.
Mint mindenben ezen a földön, hinni kell benne, hogy győzhetsz, és ennek érdekében áldozatokat kell hozni.
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
Az ember nem attól lesz okos, hogy mindenre tudja a helyes választ. Attól lesz okos, hogy mindig a helyes kérdéseket teszi föl.
A szeretet nem tartja számon a másik hibáit, és nem hánytorgatja fel a múltban elkövetett vétkeket.
Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.
Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.
A jó mindenkor elkésve jön, mindig későn készül el, amikor az ember már örülni sem tud neki istenigazában.
A kép, amit magadról elképzelsz, tett azzá, aki ma vagy. Ha megváltoztatod ezt a képet, akkor a képpel együtt te is megváltozol.
A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.
A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Sohase ártsuk magunkat mások dolgába. Elég kinek-kinek a maga lelkiismerete. Ennek általános szabálynak kéne lenni.
A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.
Barátok… azok, akik táplálják egymás reményeit. Nekik egyformán kedves a másik álma.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?