Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk.
Mindenkinek csak a jelene van, és az mindig igen rövid. Bár sokan azt hiszik, hogy múltjuk is van, amelyben felhalmoztak néhány dolgot, és jövőjük, amelyben majd még többet felhalmozhatnak.
Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.
A lét válna kibírhatatlanul unalmassá, ha nem próbálnánk megfejteni azokat a titkokat, amelyeket Isten elrejtett előttünk.
Vajon a Sorstól azt kapjuk, amit érdemlünk, vagy amit kapunk, arra válunk érdemessé?
A fájdalmat frissen kell csillapítani (…), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.
Az a gondolat, hogy a tudomány csak a tudósokra tartozik, olyan tudományellenes, mint amilyen költészetellenes azt állítani, hogy a költészet csak a költőkre tartozik.
Azt mondják, a tisztességes alku után mindkét fél boldogtalan.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
A szeretet és a gyűlölet nem vak, csak el van kápráztatva a tűztől, melyet magukban hordanak.
Semmi értelme féltékenykedni, mikor az ember úgysem védekezhet. Csalás ellen nincs barikád.
Jobb megtudni, hogy ostoba voltam, mint vaknak maradni, és továbbra is ostobán viselkedni.
Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.
Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább.
Nincs annál nagyobb szégyen, mint korábbi meghitt barátunkkal háborúskodni.
Ha igaz az, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget.
Bátorság kell ahhoz, hogy a szívünket megnyitva védtelenné váljunk, kockáztassunk, sebeket kapjunk, miközben folyton csak reszketünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk.
Nemegyszer, ha érték forog veszélyben, van, akinek le kell mondania róla, el kell veszítenie, hogy mások megtarthassák.
Azon a napon, amikor teljesen megbízhatunk egymásban, béke lesz a Földön.
Kifogytam az emberi eszközökből, ördögiekhez kell folyamodnom.
Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van.
A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.
Módszeresen kell zűrzavart kelteni – az felszabadítja az alkotóerőt. Minden, ami ellentmondásos, életet teremt.
Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra – a munka.
Az emberek néha úgy is tudnak hazudni, hogy csöndben maradnak.
Művészet és tudomány legmagasabb foka a Tudatnak, amely az Élet testén nőtt.
Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék.
Aki egy nap alatt akar meggazdagodni, azt egy éven belül felakasztják.
A szükségszerűség a találékonyság szülőanyja.
A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Ha valamit elrontottál, ne próbáld kijavítani. Csináld újra!
Aki menekül a félelme elől, arra ébredhet, hogy csupán a rövidebb utat választotta félelme beteljesedéséhez.
A zenének a férfiszívben tüzet kell szítania, és könnyet fakasztania a női szemből.
A kimerült emberek könnyen halnak meg, mintha alig várnák az örökkévalóságot.
A hallgatás nem mindig jelent beleegyezést, sőt, legtöbbször csak arra utal, hogy az emberek nem mindig képesek azonnal reagálni.
A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.
Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.
Élj úgy, mintha ma lenne az utolsó napod. Tanulj úgy, mintha örökké élnél.
A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.
Ha két út között kellene választanod, soha ne válassz, hanem várj, amíg megnyílik a harmadik.
Amikor beleharapsz a kézbe, amelyik etet, akkor várható, hogy ököllé záródik. Ez nemcsak egyszerűen így megy; ez így igazságos.
Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes.
Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.
Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni (…). De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.
Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel.