A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.
Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba.
Milyen furcsák az emberek. Mindennap látod őket – azt hiszed, ismered is-, és egyszer csak kiderül, hogy semmit sem tudsz róluk.
Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed.
Olyan ember akarok lenni, akire szívesen emlékeznek, nemcsak egyszerűen emlékeznek.
Minden olyan véletlenszerűnek tűnik, minden megváltozhat egy másodperc alatt. Jó helyen lenni jó időben vagy rossz helyen rossz időben.
Csak akkor lehetsz boldog, ha néha boldogtalan vagy.
Azt hiszem, ez hozzátartozik a szeretethez és a szerelemhez: fel kell adni a dolgokat. Néha még a szeretteinktől is el kell szakadni.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
Mint bármi más, a hazugság is egyre könnyebb, ha az ember rendszeresen gyakorolja.
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat, De meglehet, hogy repülni fog.
Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.
Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk.
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
A munka előfeltétele az elégedetlenség.
Bármit csinálsz, a jövőben bármikor elővehetik és felhasználhatják ellened.
Minden ügyben azt kell keresni, ami összeköt minket, nem azt, ami elválaszthat.
Aki tudatosan nyugszik abban, amit megértett és igaznak talált, ténylegesen meditál. Ahogy tudatunk ily módon megtisztul, és erőre kap, egyszerűen jobb emberré válunk.
Hogyan is zavarhatnak a bokrok és a hullámok, amikor tudod, hogy milyen hatalmasak a hegyek és milyen végtelenek az óceánok?
Aki csak magára gondol, annak problémái vannak, aki azonban másokra, annak izgalmas feladatai.
A saját képességeinkbe vetett bizalom képezi minden fejlődés alapját.
A lusta ember csak öregebb lesz, bölcsebb nem, mert sose lép át saját korlátain.
A megvilágosodás csupán annyit jelent, hogy a képek között soha többé nem feledkezünk meg a tükörről.
A szabályokat, ha nem töröd meg, feszegesd egy kicsit! Ez az egy módja van, hogy jól érezd magad.
Az a helyzet, hogy megpróbálni kitisztítani a fejedet pont olyan hatékony, mintha azt mondanád valakinek, hogy ne gondoljon elefántokra. Mert attól a pillanattól fogva másra sem tud majd gondolni.
A legjobban úgy kezelheted az örökkévalóságot, ha csak egy napot élsz egyszerre.
Aggódtam, hogy túl rémült leszek ettől a közelségtől, hogy aludni tudjak, de a meleg, biztonságos érzés, hogy ott van mellettem, segít elaludni.
Tudom, hogy őrülten hangzik, de a rövidke pillanatban, amikor nem néz rám, gyengének érzem magam és fázom.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Senki nem visz emlékbe semmit olyan helyről, ahová még el akar látogatni.
Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.
Amikor sok lehetőség tárul eléd, és egy egész örökkévalóságnyi időd van, hogy mindet végigpróbáld, nehéz nem mohónak lenni!
Hiába hever a lábad előtt a világ, ha nincs kivel megosztani.
Eleget tudok már a gyászról, hogy felfogjam, sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
Semmi nem hozza úgy össze az embereket, mint a közös káros szenvedély és a sötét titkok.
Szép dolog, ha vannak álmaid. (…) De még szebb, ha legalább egy picike remény van arra, hogy valóra is válnak.
Normálisnak lenni nem minden, ha egyszer felfedezted, milyen másnak lenni.
Az otthon ott van, ahol megteremtem magamnak.
A múltat nem lehet megváltoztatni, csak azt, ami még előttem áll.
Igen jól sejted, szerelem volt első látásra. Teljesen és visszafordíthatatlanul beléd szerettem. Tudtam, hogy az életem fordulatot vett abban a szent pillanatban, ahogy megláttalak.
Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz.
A legtöbben úgy is élnek, hogy észre sem veszik, milyen kincs van a szemük előtt.
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.
Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.
Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem.