A bölcs élet a tettrekészség és a szemlélődés elegye.
Együtt (…). Túl gyakran használják az emberek ezt a szót, a végén legtöbbször mégsem marad belőle semmi.
Minél közelebb kerülsz a halálhoz, annál jobb a történet.
A fiataloknak nincs senkijük, akiknek kiönthetnék a szívüket. Oly ritkán bukkannak a húszévesek olyanra, aki meg is hallgatja, meg is érti őket.
Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van.
Soha ne érd be az igazságnál kevesebbel.
Az ember saját akaratát sohasem gondolhatja másnak, mint szabadnak.
A sors csak úgy magától nem létezik, el kell jutni hozzá.
Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.
Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.
Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
A szerelemnek egyenlőségre nincs szüksége: megteremti.
Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.
Az a tapasztalatom, hogy meneküléskor nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, hanem hogy gyorsabban futsz-e mindenki másnál.
A hiba hozta működésbe a világot is. Soha ne félj hibázni.
Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?
Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.
A részegség szándékos őrület.
Ellenségeink rólunk alkotott véleménye közelebb jár az igazsághoz, mint a magunké.
A legtöbb ember több időt és energiát fordít arra, hogy kerülgesse a problémákat, mint arra, hogy megragadja és megoldja őket.
Ha tökéletes rend uralkodna a világban, akkor nem történne semmi.
A bizalomnak nincsenek fokozatai.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
A folyót bővizű forrása teszi híressé, a forrást pedig a folyó miatt becsülik, amely belőle fakad.
Nem érhetjük el a bölcs öregkort – egy másik ember útját járva.
Aki egy nap alatt akar meggazdagodni, azt egy éven belül felakasztják.
Nem hagyatkozhatsz a látásodra, ha a képzeleted homályos.
– A boldogság relatív. (…) És csak utólag ismerhető fel. Sose tudjuk, hogy boldogok vagyunk, csak azt, hogy boldogok voltunk.
Boldogok a feledékenyek, mert a kudarcból is erényt kovácsolnak.
Élvezd minden pillanat örömét, hogy később meg ne bánd, és ne érezd úgy, hogy elfecsérelted az ifjúságodat.
A papírsárkányok a széllel szemben szállnak a legmagasabbra – nem vele.
Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.
Minden, aminek értelme van, kínlódással jár.
Mindig az aktuális megmérettetés mutatja meg, hogy kiben mennyi erő van.
Elmagyarázta, milyen csókolózni azzal, akit az ember szeret. Azt mondta, megszűnik az ember körül a világ. Nem látunk, nem hallunk, nem lélegzünk, nem gondolkodunk, nem emlékszünk.
– Miért kell mindig abban a pillanatban elmenned, Lina, amikor legjobban szeretném, hogy maradj?– Mert akkor szeretnél leginkább megtartani valamit, amikor legbiztosabb vagy benne, hogy elveszíted.
Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.
Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.
A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.
Egy jó cselekedet nem mossa el a rosszat, sem pedig rossz a jót. Mindkettőért méltó jutalom jár.
A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.
Minden gyöngyszem egy templom, amely fájdalomból épült egy homokszem köré.
Amíg úton vagyok a Pokol felé, addig élvezem az utam.
Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.
Az embereknek hitre van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak. Hinniük kell valamiben, máskülönben elvesztek.
Kétszer és semmiért senkit se lehet lóvá tenni.
Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg.
Milyen különös az élet! Hogy sietünk elidegeníteni magunktól azon sorsokat, melyeket eredetileg elnyerni igyekeztünk.