Ne hagyd az álmok jussát,szebbeket álmodik a bölcsnél a bolond!
Ha rangsorolnom kellene az emberi nyomorúságokat, ez lenne a sorrend: betegség, halál, kétely.
Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni.
Semmi sem lehetetlen, csak szellemi képességeink korlátozottsága teszi, hogy bizonyos dolgokat elképzelhetetlennek tartunk.
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
Még a legártatlanabb dolog is pusztíthat, ha túlzásba viszik.
A jelenen kívül nincs semmink.
Az utazások végén találkoznak azok, akik szeretik egymást.
A gondolatok vámmentesek. Sajnos, az ostoba gondolatok is.
Egypercnyi kibékülés többet ér, mint egy életre szóló barátság.
Hittél a könnyü szóknak,fizetett pártfogóknaks lásd, soha, soha senkinem mondta, hogy te jó vagy.
Rájöttem, hogy a keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet.
Bármennyire szereti két ember egymást, ahol nincs fizikai kontaktus, ott a szerelemnek sincs értelme.
Ha az álmomat meg akarom valósítani, fel kell ébrednem.
Az egész munkának felét elvégezte az, aki hozzákezdett.
A világ nem ér véget a láthatónál. Ott a láthatatlan, és az sokkal nagyobb jelentőségű, mert sokkal mélyebb. A látható csak egy hullám a láthatatlanban. A láthatatlan az óceán.
Sajátosság sajátosságot idéz elő.
Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.
Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván.
A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.
Némely ember a maga béklyóit sem tudja magáról leváltani, és mégis barátja megváltója lészen.
Sok ember élete fogytáig vár az alkalomra, hogy a maga módja szerint jó lehessen.
Rád kellett várnom, a te jöttödet kellett figyelnem. És most harcolni fogok érted.
A Biblia azoknak való, akik nem hisznek. Hogy meggyőzze őket. Ha viszont egyszerűen csak hiszel, és kész, akkor ez az összes mese nem érint.
A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.
Az ember csak lelki tulajdonságokba tud igazán belé szeretni.
Előbb minden felnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.)
E két princípium, a jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.
Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz, amíg a férfiak rá nem eszmélnek, mennyi virágot kaszálnak le a nők szívében az első hűtlenkedéssel.
Nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem hogy mekkora szeretet fektetünk az adásba.
A jó kezdet fél siker.
Igaz, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de tudod, a megelégedettség fiatalít.
A zene magasabb rendű minden tudománynál és filozófiánál.
Könnyebb nagy boldogságot ígérni, mint valóra váltani ezt az ígéretet.
Vannak, akiket a megpróbáltatások elszakítanak egymástól. Mások kapcsolatát, ahogy a miénket is, csak szorosabbá fűzik.
Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.
Lehetek csak tizennyolc, de már látom, hogy a világ két részre oszlik: a cselekvőkre és a figyelőkre. Azokra, akiktől beindulnak a dolgok, és azokra, akik csak baktatnak utánuk.
Ha baj ér bennünket, rögtön akad egy barát, aki kész megmártani szívünkben a tőrt, s még azt kívánja, hogy csodáljuk meg a markolatát.
Van pár dolog az életben, amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudsz, élned kell vele. Miénk a döntés, hogy feladjuk vagy folytatjuk tovább.
A humor a bölcsek esernyője.
Amíg nem mondod valakire, hogy Ő AZ! – addig nem is szereted igazán. És ha felmerül benned a gyanú: „Lehet, hogy mégsem Ő AZ? ” – azt jelenti, hogy már nem szereted.
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.
A hajnal mégis az emberek örök reménye.
Légy, mint a forrás, amely örökké túlcsordul, s nem mint a tó, amelyben mindig ugyanannyi víz van.
Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.
Az a furcsa, hogy az ember megéri azt, amikor szeretik, de rettenetesen nehéz valakit találni, aki ki is bírja, el is viseli, hogy szeressék.
A felgyülemlett szeretet szerencsét hoz, a felgyülemlett gyűlölet pedig szerencsétlenséget.
Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.
Ha visszagondolok az életemre, már látom, hogy a szeretet a legfontosabb.
Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.